Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)

Blaskovits János - Lábadi Lajos: A M. K. P. Pest megyei szervezeteinek kiépülése a felszabadulás kezdetétől az 1945-ös országgyűlési választásokig

A koalíciós pártok szervezeteinek megerősödése, az egyre bonyolultabbá váló feladatok megoldása megkövetelte a párt egységfront politikájának ed­diginél következetesebb alkalmazását. A kommunista pártszervezetek sokat tettek a koalíciós pártok együttműködésének javításáért. Különösen a két munkáspárt együttműködését igyekeztek erősíteni. A ráckevei járásban a szo­ciáldemokrata párt szervezeteinek felével jó volt a kapcsolat. Dömsödön a szociáldemokrata párt helyi szervezete elhatározta, hogy beolvad a Magyar Kommunista Pártba. A kisgazda, szociáldemokrata stb. pártokba behatoló reakciós elemek erő­teljes kommunistaellenes agitációba kezdtek. A dányi jegyző például azt mond­ta, hogy aki vele szembeszáll, és a kommunisták mellé állt, azt felakasztatja, ha visszajönnek a németek. Valkón a főjegyző azt mondta: a kisgazdapártot, a szociáldemokrata pártot ismerjük, de a kommunistákról nem tudjuk, hogy milyenek, nincs rájuk szükség31. Cegléden dr. Taub, a szociáldemokrata párt egyik vezetője május végén éles kommunista ellenes beszédet tartott: „Ez a párt nem több, mint a vörös csillag mögé bújtatott fasiszta reakció”. A ceglé­di pártszervezet vezetői helyesen — nem akarták élezni a harcot. Az MKP és az SZDP központjához fordultak, hogy segítsenek az ellentétek likvidálásá­ban .32 1945. február végétől március elejétől a földosztás kérdése került előtérbe. A földosztás híre nem érte váratlanul a kommunista pártszervezeteket. Ceglé­den például már februárban a párttitkár irányításával nagyszabású agitációs munka indult meg a földosztás gondolatának elterjesztésére. Arra törekedtek, hogy a földnélküli vagy kevésföldű agrárproletárok, szegény parasztok maguk követeljék a nagybirtokok felosztását. Ezt sikerült is elérni. Mikor a földreform rendelet megjelent, a legjobban dolgozó pártszerveze­tek — így például a ceglédi pártszervezetben — készen álltak a földosztás nem kis munkájának lebonyolítására. A ceglédiek pl. mozgósítottak minden ad­minisztrációhoz, telekkönyvhöz, földméréshez értő tisztviselőt, mérrököt, ügy­védet, s a pártszervezet vezetésével gyors ütemben folyt le a földosztás. A járási bizottságokon értekezletet tartottak a földosztás lebonyolításáról. 1945. március 27-én ült össze Mátyásföldön a gödöllői járás pártszervezeteinek értekezlete. A Központi Bizottság részéről Sebes és Rudas elvtársak vettek részt az értekezleten. Sebes elvtárs beszámolójában kifejtette, hogy „a föld­kérdés központi kérdése a pártnak. Nemcsak földműves, földmunkás probléma, hanem minden munkás problémája a megfelelő gyors végrehajtás, jövőnk zá­loga.” Rámutatott, hogy pártunk élenjárt a rendelet megalkotásában és élen kell járni a végrehajtásban is. Figyelmeztetett, hogy „a reakció mindent el fog követni a földreform megbuktatására. Éket akar verni a földmunkásság és a kulákság közé. Ha az utóbbit nem is tudjuk magunk mellé állítani, leg­alább semlegesítenünk kell.33 Elmondta, hogy a földosztás végrehajtására földigénylő bizottságokat kell alakítani, amelyben résztvesznek más pártok képviselői is. A földigénylő bizottságokat gyűléseken választották meg, oly módon, hogy kb. minden 20 földigénylőre egy földigénylő bizottsági tag ju­tott. A rendelet megjelenése után megalakultak a földigénylő bizottságok. A földigénylő bizottságokban kommunisták voltak többségben. Mint az egykori jelentés írja: „Tárgyilagosan megállapítható, hogy a földigénylő bizottságok megalakítása, a földreform sürgetése, sőt a gyakorlati munka egy része is já­rásunkban a kommunista párt helyi szervezeteire nehezedett, annak dacára, 25* 387

Next

/
Thumbnails
Contents