Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)

Krizsán László: Az 1919-es tanácshatalom és előzményei Pest megyében - Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében

a román hadseregparancsnokság vizsgálata a budapesti fogházakban embertelen állapotokról és bánásmódról tanúskodik.55 A túlzsúfoltságot olyan intézkedésekkel sem lehetett megszüntetni, amikről a Váci Hírlap tudósít, hogy tudniillik mintegy 150 kommunistát hoztak 1919. október közepén a budapesti gyűjtőfogházból Vácra, „mert az antantbizottság megállapította, hogy a gyűjtőben roppant zsúfoltság van.”56 Vidéken — pl. Nagykőrösön — még iskolát is átalakítottak börtöncélokra.

Az ellenforradalmi kormányzat a további tömeges letartóztatások érdekében létre hozta az internáló táborok hírhedt intézményét. A belügyminisztérium rendelete értelmében mindazon egyének, akik kommunistagyanúsak, de rendes bírói eljárással őket elítélni nem lehet, internálandók. Ezek lajstromát a vármegyei katonai parancsnokok a rendőrkapitányságokkal és alispánokkal együtt kell, hogy megállapítsák. A rendelet intézkedik arról is, hogy az inter - nálandók 20-as csoportokban letartóztatandók és megfelelő kíséret mellett Hajmáskérre küldendők, a volt olasz tiszti fogolytáborba. Végül a rendelet előírta, hogy azokat is internálni kell, akik ellen ugyan nincs konkrét vádindítvány, de politikailag megbízhatatlanok és jelenleg az ügyészség fogházában vannak.57

A Huszár-kormány 1919. december 5-i újabb internálási rendelete58 és annak végrehajtási utasítása csak kiegészíti a fenti, korábbi rendeletet.

A román megszálló hadsereg által létesített fogolytáborokról már volt szó. Ezekben a tulajdonképpeni internálótáborokban fogvatartottak helyzetéről nyújt tájékoztatást Térfi közélelmezésügyi h. államtitkárnak a belügyminiszternek megküldött 1919. október 24-i jelentése. A jelentés a táborok élelmezési viszonyaival foglalkozik, amellyel kapcsolatban „állandóan panaszok érkeznek”. A zsúfoltság és a rossz élelmezés miatt — közli — járványoktól kell tartani. Jellemző, hogy a jelentés kitér a románok kivonulása után várható helyzetre és megállapítja, hogy mindazoknak a területeknek a közbiztonsága veszélybe kerülne, ahol az internálótáborok vannak.

A rossz élelmezési viszonyok és embertelen bánásmád miatt leromlott egészségi állapotú internáltakkal közérdekű munkálatokat végeztettek. A 391 148/1919. HM sz. rendelet katonai jellegű, egyenként 100—200 fős munkásosztagok felállítását rendelte el. A hadügyminisztérium ezzel kapcsolatos 1920. január 23-i utasításában olvashatjuk: „A Fővezérség különös súlyt helyez arra, hogy az összegyűjtött nagyszámú politikai internáltak katonai jellegű munkásosztagokba csoportosítva mielőbb . . . közhasznú munkába állíttassanak . . .”59 A Pest megyei táborokban is olyan jellegű munkákat (út-, vasút javítás, építési munkák, ár mentesítés, kőtörés, fakitermelés stb.) végeztettek az internáltakkal, amelyek ugyan nagyobb beruházás nélkül voltak elvégezhetők, de a legnehezebb fizikai munkák közé számítanak.

Az internálások 1919. novemberében kezdődtek, de még 1920. áprilisában is azt olvashatjuk a Pest megyei alispán évnegyedes jelentésében, hogy „a közbiztonságra veszélyes elemek internálása állandóan folyamatban van.”60 Bár az ellenforradalmi közigazgatási apparátus minden rendelkezésre álló erővel igyekezett végrehajtani az internálási rendeletet, ennek ellenére a belügyminisztérium és a katonai hatóságok elégedetlenek voltak a közigazgatási vezetők munkájával.

Viczián Sándor helyettes belügyi államtitkár 1920. június 11-én a belügyminiszter megbízásából a terror-intézkedések fokozására utasítja az alispánokat. A helyettes belügyi államtitkár a terror fokozását „a kommunista esz347