Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban
megye nemcsak határos volt északkeleten a Jászsággal, délkeleten a Kiskunsággal, hanem területileg össze is fonódott velük; az utóbbinak a megye közepén, sőt nyugati részein (Kiskunlacháza!) is voltak olyan kisebb-nagyobb szigetei, amelyek ki voltak véve a megye igazgatása alól. A határok persze elmosódtak a török időkben, Kiskunhalas egyidőben rendszeresen a solti járás helységei közt szerepel, a megye pedig igyekezett a többi kiskun helységet is bekebelezni, részben nemesi, földesúri érdekek szolgálatában, részben pedig hogy az egyre nyomasztóbb adóterheket többfelé oszthassa meg. A kiskunok persze nem hagyták magukat. Panaszukra a nádor már 1688 márciusban atyailag megintette saját megyéjét, hogy az ő hatáskörébe avatkozni, a kunok kiváltságain rést ütni ne merészkedjék.6® Ilyen körülmények között alispáni és alkapitányi tisztséget együtt csak olyan valaki kaphatott, akit mind a nádor, mind a megye legtekintélyesebb nagybirtokosa: gr. Koháry István, a Habsburg-barát katolikus arisztokrácia e két képviselője, a maga szempontjából megbízhatónak tartott. Sajnos nincs itt terünk részletesen elmondani e kevéssé ismert esztendők történetét, s benne a legfőbbet: a nép küzdelmes újjáépítő munkájának kezdeteit, a legkeservesebb viszonyok közt, midőn a talpra álló is újra meg újra visszaroskadt a császári ármádia könyörtelen gépezetének súlya alatt, a szervezett porciózás és a szervezetlen helyi garázdaság áldozataként. A „lakott” helység szép címkéje mögött 1690-ben még sokhelyt riasztó valóság rejtezik: Őrszentmiklóson nincs több, mint 4,, nyomorgó lakos” (miseri incoli), Rákospalotán „néhány nyomorult, nincstelen lakos”, Sződön ugyancsak 4 jóformán nincstelen család, Apostagon 4 új telepes, Dusnokon 3, Ságon 2 család, Zádorfalván 2 „koldus” (mendici).67 Még 1691-ben is apró törtszámokkal jelzik a legtöbb helység porta-teherbírását, és még ezek is túl magasnak bizonyulnak: Fót, Mogyoród, Vác és még egy sor más helység adójából a megye utólag kénytelen kisebb-nagyobb összegeket elengedni a katonai beszállásolás okozta „roppant károk” (immensa damna) miatt.68 1692-ben nagyon lassan, és visszaesések között, már észrevehetőbb az emelkedés, újra felbukkan Alsónémedi,69 a következő évben Üllő, amelynek régi lakosait körözvénnyel, mentesség ígéretével hívta vissza földesuruk, a váci püspök.70 A portaszámok azonban csak 1695-ben nőnek újra szegényes törtekből biztatóbb egészekké. II. Pest megye lakott helyei és ’portaszámai, 1683—169571 (L = lakott helyek száma; P = portaszám.) 1683 1686 1680 1691 1693 1695 L P L P L P L P L P L P 1. Kecskeméti járás 27 2 17— 10 11Ilii 10 i*4l íi 18Ц13 37Ü 2. Váci járás 4151J! 1 lie22 5 h29 6—16 28 9Ü32 30 ri 3. Pilis járás 17 0 1G3fe 17 18 7K19 1412 A^16 4. Solti járás 30 21 3 Ifs21 Sn25 26 OÜ20 24 Összesen 115 1221 íf 70 3i i!81 38fS 83 42£ 90 113— 1A"16 29
