Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Krizsán László: Az 1919-es tanácshatalom és előzményei Pest megyében - Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében
1905 nyarán a fellendülő aratósztrájkok központja a Dunántúl volt. Pest megye dunántúli részén, a biai járás területén, a várható mozgalmak leszerelésére mozgósították és megerősítették a csendőrséget.68 Noha az aratósztrájk ez évben nem érintette jelentősen a megyét, és 1907-ben is csupán Foton és Budajenőn volt nagyobb arányú aratósztrájk lengyel, illetve szlovák munkások részvételével,69 a földmunkásmozgalom országos fellendülése termékenyítőén hatott a Pest megyei szegényparasztság szervezkedésére is. 1907. február 14-én a vármegye Közigazgatási Bizottságában elhangzott jelentés szerint: „A központi földmíves munkás szervezetek . . . újabb területeken keresnek talajt a társadalmi rend megrontására.”70 Megyeszerte elterjedtek a vasárnaponkónti szocialista gyűlések. A tinnyei csendőrőrs 1907. május 14-i jelentése szerint e gyűlések Zsámbékon rendszeresek, s hetenként különböző házaknál tartják azokat.71 Tiltott szocialista gyűlések zajlottak le 1908—9-ben a nagykátai és monori járás számos községében, 1910—12-ben pedig a ráckevei járás területén. „A szocialisták szervezete és ereje . . . fokozott mértékben nő”72 — állapította meg 1911-ben a ráckevei főszolgabíró. A Pest megyei földmunkás-és szegényparaszt mozgalmak történetének a századforduló tájától a világháborúig terjedő szakaszát — eltekintve a mozgalmak országosan észlelhető lanyhulási időszakától — szervezeti és politikai megerősödés jellemzi. A mozgalmak térbeli kiterjedése megnövekedett, és gyarapodott tömegerejük, nőtt a falusi szegénység politikai iskolázottsága. Ez utóbbi jelentősen elősegítette a munkásosztály és szegényparasztság szövetségének kibontakozását, a városi és falusi kizsákmányoltak harci egységének reális alapokon történő megszervezését. A munkás- paraszt szövetség kialakulásának konkrét jelei a világháború küszöbén leghatározottabban az 1912. május 23-i tömegtüntetést követő hónapokban mutatkoztak meg. A kispesti főszolgabíró nyomatékosan hívta fel járása elöljáróinak figyelmét, miszerint „tartani lehet attól, hogy egyes izgatok a mezőgazdasági munkásokat és cselédeket a munka megtagadására fogják alattomban felbújtani, mint ennek egyes jelei egyes vidékeken már állítólag észlelhetők is”.73 A munkás- és szegényparaszt mozgalmak további eseményeiben és a két osztály harci szövetségének alakulásában rövidesen egy igen mélyre ható tényező befolyása jelentkezett; az első imperialista világháborúé. c) A világháborútól a forradalomig Az imperialista világháború által felidézett általános viszonyok között - - a háború első évében — a munkásmozgalmak bizonyos mérvű megtorpanását figyelhetjük meg a megye iparilag legfejlettebb területein. Míg a háborút közvetlenül megelőző esztendőben — 1913-ban — 11 ipari sztrájk zajlott le a dél-Pest környéki iparnegyedben,74 több ezer részvevővel, 137 nap munkabeszüntetéssel75, addig 1914-ben és 1915 első felében a fenti területeken, melyek nemcsak megyei, hanem országos viszonylatban is a legfejlettebb iparközpontok voltak, jelentős munkásmozgalmakra nem került sor. A munkásság harci lendületének lefékezésében a hivatalos kormányközegek mellett fokozott tevékenységet fejtett ki a szociáldemokrata pártvezetőség. A szociáldemokrata párt a háború kitörésekor már erős befolyás-308
