Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)

Eperjessy Géza: A Pest megyei céhes ipar 1686 - 1872

négy mestert vettek fel a céhbe, s kötelezték őket, hogy három hónapon belül tegyék le a „mesterpróbát”; a remeklés ellenőrzésére két mestert és két segédet rendeltek ki.135 Filiális mestereket rendszeresen vettek fel a váci céhekbe az 1860-as években, sőt még — mint pl. a kovács céh — 1874-ben (!) is.136 A váci asztaloscéh még 1871-ben is iktatott be új céhtagot, az inasok és legények felvételéről és felszabadításáról pedig csaknem minden váci céh jegyzőkönyvében találunk bejegyzéseket az 1860—70-es években. A felszabaduló inasok és legények jegyzékét a céhek szorgalmasan tovább vezették, több céh — mint pl. a váci kovácsok, valamint kőművesek és kőfaragók 1884-ig, illetőleg 1886-ig (!) használták ugyanazt a jegyzőkönyvet a „Protokolum” céljára.

Hogyan került sor a céhek végleges és „törvényes” eltörlésére 1872-ben, illetőleg hogyan alakultak át a céhek ipartársulatokká (majd ipartestületekké), ezt a kérdést elsősorban a váci céhek példájával kívánjuk illusztrálni.

Az 1872. évi 8. te., a kiegyezést követő időszak első jelentős ipartörvénye, mely 1872. február 27-én nyert szentesítést, a 83. §-ban úgy intézkedett, hogy a „jelentörvény életbeléptetésétől számított 3 hó alatt valamennyi fennálló ezéh megszűnik. Ha a volt ezéhtagoknak többsége a törvény életbelépte után 9 hó alatt ipartársulatot alkot, a megszűnt ezéh vagyona ezen társulatra száll, ellenkező esetben a volt ezéhtestület vagyona a céh közgyűlése által közhasznú iparczélokra adományozandó” . . . Az ipartársulatok egyik legfőbb feladatát „az iparosok és segédszemélyzetük közt keletkező surlódások-nak és pereskedések”-nek külön e célból felállítandó „békéltető bizottság” általi megszüntetésében látja a törvény. Az ipartársulatokba való belépésre egyetlen iparos sem kényszeríthető, mint ahogy a belépés sem tagadható meg olyan iparostól, „ki az alapszabályok feltételeinek eleget tenni akar és képes”. (76. és 79. §)

A váci mészáros céhnek az 1872. évi július 31-én tartott rendkívüli közgyűlésén, amelyen a főcóhmester, az alcéhmester, az atyamester és más „tagtársak” voltak jelen, hirdették ki a Föld-, Ipar- és Kereskedelmi Minisztérium rendeletét az ipartárulstok alakulásáról. Ez alkalommal úgy határoztak, hogy mivel a kb. 40 tagból álló mészároscéh tagjainak nagyobb részét „vidékiek képezvén”, ezeket írásban fogják megkérdezni, hogy be akarnak-e lépni az ipartársulatba. A „mészáros ipartárulattá alakulandó még most úgy nevezni szokott czéhbeli tagok” között meghirdetett közgyűlést 1873. március 2-án tartották. Ezen jelen volt Pintér Dávid „főezéhmester”, Bobor Gyögry, ,alezéhmester” és más „tagtárs urak”. Mivel a volt céhtagok közül több mint 30-an úgy nyilatkoztak, hogy be akarnak lépni az ipartársulatba ezért, a „volt mészáros ezéh . . . Vácz és vidéke egyesült mészárosok ipartársulata czímen magát. . . magalakultnak lenni” nyilvánította. Ugyanakkor köszönetét mondtak a volt fő- és alezéhmesternek eddigi munkájukért, és Pintér Dávidot, a volt főcéhmestert elnökké és Bobor Györgyöt, a volt alcéhmestert alelnökké választották. Kijelölték a jegyzőt és „4 békebírósági tagot” is választottak. Az alapszabályok kidolgozása, illetve jóváhagyása után 1874. február 11-én tartott évi közgyűlés alkalmával jött létre — mostmár „törvényesen” is — az ipartárulat. A közgyűlésen 3 évi időtartamra választottak elnököt, aki egy személyben pénztárnok is volt (személyében nem azonos az eddigi elnökkel), 6 választmányi tagot jelöltek ki (köztük 4 helybeli és 2 vidéki mestert), 6—6 „békéltető bizottsági” tagot választottak a mesterek és legények közül (köztük találjuk pl. a volt főcéhmestert), ezenkívül 3 tagú számvevő bizottságot állítottak fel (köztük van pl. a volt főcéhmester és a volt alcéhmester), végül a korábbi jegyzőt megerősítették hivatalában.137

276