Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Eperjessy Géza: A Pest megyei céhes ipar 1686 - 1872
Eperjessy Géza A PEST MEGYEI CÉHES IPAR 1686 — 1872 A Pest megyei mezővárosi és falusi céhes kézművesség története sajátos fejezetét képezi a magyarországi ipartörténetnek. A hosszabb történeti múltra visszatekintő szabad királyi városok (valamint a felvidéki és a nyugatdunántúli mezővárosok) céhes kézművességével szemben a céhes ipar kialakulása — bizonyos előzményektől eltekintve — lényegében csak a török kiűzése után indult meg ezen a területen. A XVIII—XIX. század fordulóján pedig a külföldi és a hazai tőkés ipar hatására — a fejlettebb iparral rendelkező városokhoz hasonlóan — itt is kezdetét vette a céhes kézművesség bomlása. A céhes szerveződés megindulása és a céhes ipar bomlása lényegében tehát egybeesett hazánk középső, a török hatalom alól felszabadult területén: a céhek kialakulása és bomlása ugyanazon időben, egy viszonylag rövid másfél évszázados időszak alatt játszódott le az országnak ebben a részében. A mezővárosi és falusi céhes kézművesség jellemző vonása, hogy a mezőgazdaság és az ipar különválása még kevésbé ment végbe, mint a sz. kir. városokban; az ipar a polgári forradalmat megelőző évtizedekben sem szakadt el teljesen a mezőgazdaságtól. A mezővárosi és falusi kézművesek osztályhelyzetüket tekintve jobbágyok, illetőleg zsellérek (kisebb számban szegény nemesek) voltak, és feudális szolgáltatásokkal, termény-, pénz- és munkajáradékkal adóztak. Ami pedig jogi helyzetüket illeti, a mezővárosi és falusi céhszervezetek — Pest megyében is — a földesurak ellenőrzése alatt állottak, második fokon pedig a szolgabírák, illetőleg a megyei törvényhatóság felügyelete alá tartoztak. A Pest megyei céhes ipar történetére vonatkozóan számos munkában, így a megyei és városi monográfiákban, s főként a céhtörténeti irodalomban sok felhasználható adatot találunk. Noha a céhtörténet művelői között műkedvelők is akadnak, akik csupán az „érdekességeket” szedték csokorba, a Pest megyei céhmonográfiák között nem egy olyan helytörténeti munkára is bukkanunk, amely gazdag levéltári anyagra épül, értékes és megbízható adatokat tár fel, és a mai kutató számára is támpontul szolgálhat. Ezek közül a monográfiák közül Duray Kálmánnak, Dehény Józsefnek és főként Horváth Zoltánnak a művét kell kiemelnünk.1 Tanulmányunkban főként levéltári forrásokra, így az Országos Levéltár és a Pest megyei Levéltár anyagára támaszkodtunk.2 „Pest megyéről” szólva a történelmi (1848 előtti) Pest-Pilis-Solt megyének mezővárosi és falusi céhes iparával, valamint (az akkor a Jászkim kerülethez tartozó) Kiskunlacházának kézművességével foglalkoztunk, amelyet a környező településeknek történel(i* 243