Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Spira György: Parasztsors Pest megyében a jobbágyfelszabadító forradalom küszöbén
birtokháborító mozgalmak224 moraja többnyire a szomszédos falvak határáig sem hatol el. A mélyben lappangó feszültség azonban itt is egyre nő s 1842-ben itt, Pest megyében jegyzik fel először225 a feudális kötöttségektől mentes szabad paraszti földtulajdon követelésével egyértelmű jelszót: a föld azé, aki megműveli. A feszültség növekedése pedig oly rohamos, hogy hovatovább a nemesség is kénytelen lesz felfigyelni rá. Hogy ,,az áldástalan robotolás . . . mennyire keseríti érzelmét a parasztnak, mennyire aláássa boldogságát, nyugalmát az országnak, — azt . . . láthatnék naponkint, ha merne lángra gyűlni az alattunk szunnyadó láva, mellyet századok tévedései gyűjtének halomra”, írja 1846- ban már a jómódú birtokosnemeseket tömörítő Magyar Gazdasági Egyesület hivatalos lapja is.226 S hogy a feszültségnek ekkor már milyen hatalmasnak kell lennie, arról közvetve még inkább vallanak 1848 sorsdöntő márciusának az eseményei: amikor március 14-én az utolsó rendi országgyűlés székhelyén, Pozsonyban az előző napon kiütött bécsi forradalom győzelmének hírével együtt híre fut annak is, hogy Pest határában, a Rákos mezején Petőfi vezérlete alatt vagy negyvenezer felfegyverzett paraszt gyűlt össze a környező falvakból s ez a sereg egyetlen szóra kész az urak ellen indulni, a nép hangulatát nagyrészt jól ismerő országgyűlési követek között senki sem akad, aki kételkednék ez értesülés valódiságában,227 s ennek következményeképpen az országgyűlés alsótáblája jónak látja már másnap, március 15-én reggel kimondani a jobbágy viszonyok haladéktalan eltörlését, holott a Rákos mezején táborozó parasztsereg híre valójában csak álhír: Pestre valóban „sűrű népcsoportok” vonulnak ekkor a környékről, de csupán a József-nap táján tartatni szokott országos vásárra,228 s Petőfi és forradalmár társai valóban arra készülnek ez idő tájt, hogy érintkezést keresnek majd a vásározó tömeggel, de csupán egy március 19-én a Rákoson megrendezendő békés népgyűlés formájában. Summa summárum: az ország szívében élő parasztok még ekkor sem érezhetik helyzetüket annyira elkeserítőnek, hogy már ekkor szükségszerűen az önerejükön történendő jobbágyfelszabadítás megkísérlésére kellene elszánniok magukat, de helyzetük ekkor már elég rossz s ennek megfelelően elkeseredettségük is elég nagy ahhoz, hogy már ekkor fenyegető veszélyként idézze a nemesség elé egy bármikor kirobbanható és minden korábbinál pusztítóbb jobbágyfelkelés lehetőségét. így pedig a föld népe a valóságban közvetlen cselekvőként még nem lehet ugyan részesévé a negyvennyolcas jobbágyfelszabadítás kiharcolásának, de közvetve, a soraiban alapos okkal érlelődő elégedetlenségnek a nemességre gyakorolt megfélemlítő hatása révén mégis legnyomatékosabb tényezőjévé lesz a jobbágy viszonyok felszámolásának. 1962 május—június. 232
