Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Spira György: Parasztsors Pest megyében a jobbágyfelszabadító forradalom küszöbén
jövendő szolgáltatásaik védtelenségük ellenére sem lesznek elviselhetetlenek, sőt éppenséggel mérsékeltebbek lesznek az úrbéresekéinél.122 S ennek a hitnek alkalmasint van is valami — persze csalóka — alapja: a földesurak kezdetben — úgy látszik — csakugyan nem követelnek túlságosan sokat a majorsági parcellákra települni szándékozóktól s csupán akkor kezdenek fokozatosan mind súlyosabb terheket hárítani majorsági jobbágyaik és zselléreik vállára, amikor azok már fészket raktak s ezért a szolgálatok növelésére vonatkozó felszólítás elutasítása esetén többé nemcsak azzal a veszéllyel volnának kénytelenek szembenézni, hogy ismét elveszítik alig megszerzett birtokocskájukat, hanem azzal is, hogy elkótyavetyélhetik időközben felépített házukat s hogy kárbavész mindaz a költségük és fáradságuk, amelyet addig későbbi megtérülés reményében földjükbe fektettek.123 De akármi magyarázza is, annyi bizonyos, hogy részint már a 18. század folyamán s azután még inkább a 19. század elején Pest megyének szinte minden szögletében felbukkannak majorsági földekre költöző parasztcsaládok. Átfogó adatok híján is tudjuk, hogy 1848-at megelőzően élnek ilyenek a megyebeli jobbágyközségek közül például Tinnyén,124 У őrös vár on,125 Hidegkúton,126 Rákoscsabán,127 Tápióbicskén,128 Tápiószelén,129 Nagyabonyban,130 Nagykőrösön,131 Gyónón,132 Dabason133 és Soroksáron,134 továbbá jónéhány pusztán, így egyedül a solti járás területén fekvők közül Adácson, Bilién és Maloméren.135 Sőt egészen új települések is keletkeznek ebben az időben merőben majorsági jobbágyokból vagy zsellérekből. A legrégebbi közülök alighanem Ujkécske: az abonyi közbirtokossági uradalomhoz tartozó újkécskei pusztát még 1741-ben szállják meg az első beköltözők.136 De nem lehet sokkal későbbi település a Balogh család birtokát képező Törtei sem, ahová a kezdet kezdetén mintegy fólszáz család költözik — nagyrészt ugyancsak a Baloghokat uraló volt úrbéresek, akiknek a zöme — úgy látszik — elöregedés miatt alkalmatlanná lesz addigi iirbéres szolgáltatásainak további teljesítésére s könnyebb élet reményében áll el majorsági jobbágynak.137 Jóval később, 1819-ben keletkezik viszont a ráckevei királyi uradalom által Promontorium határából kimetszett Albertfalva; itt ötven családnak biztosítanak ekkor egyenkint 384 négyszögölnyi házhelyet s rajta kivételesen kész házat is.138 1830-ban nagyrészt dohánykertészek szállják meg azután a Kiskunfélegyházától délre eső Puszta-Péterit139 (amely nem tévesztendő össze a Gyömrő és Monor között fekvő Péteri községgel), majd 1836-tól kezdve — ámbár nagyobb számban csak az 1838-i árvíz után — főleg Pestről kiköltöző iparűzők a Károlyi grófi család káposztásmegyeri pusztájából kiszakasztott Újpestet; az utóbbiak fejenkint mindössze háromszáz négyszögölnyi házhelyet kapnak az uradalomtól.140 De tulajdonképpen ezeknek a településeknek a csoportjába kell sorolni a megye két kirekesztőleg nemesek által lakott falvát, a Vattay család birtokában lévő Áporkát és a Jeszenszkyeket uraló Majosházát is; az előbbiben már 1761-et valamivel megelőzően, az utóbbiban pedig 1770-től fogva kezdenek megtelepedni a birtokosokkal lényegileg szintén majorsági jobbágyi viszonyba kerülő ármális nemesek.141 A megyebeli majorsági jobbágyok és zsellérek földesúri szolgáltatásairól meglehetősen keveset tudunk. Tudjuk mégis, hogy az újpestiek például minden házhelyért évi 25 ezüstforintnyi taksát fizetnek, ami elképesztően magas összeg,142 hiszen ennyi pénzért ebben az időben nem bérelni, hanem örökáron vásárolni is lehet hasonló terjedelmű és fekvésű pestkörnyéki telkeket, — viszont az újpestiek helyzetét (akik egyébként — láttuk -— amúgy sem föld220
