Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Spira György: Parasztsors Pest megyében a jobbágyfelszabadító forradalom küszöbén
torokra, a szerződések érvényét már hat esztendőre korlátozzák s a szerződések kitöltekor országszerte meghirdetik, hogy pusztáikat a következő hat évre ,,a legtöbbet ígérőnek” fogják bérbe adni,116 ez az eljárás pedig a jobbágyokat természetesen újra meg újra a korábbiaknál is terhesebb feltételek vállalására kényszeríti. Akadnak persze eltérő esetek is: a dömsödiek angáriáját például az uraság 1835-ben — az 1830-i árvízre, az 1831-i kolerajárványra, valamint az 1833-i és 1834-i aszályra való tekintettel — a szerződés szerinti tízezer forintról négy esztendei érvénnyel nyolcezerre, majd 1838-ban, méltányolva az azévi újabb árvíz pusztításait, 7500 forintra mérsékli,117 — az ilyen esetek azonban kétségkívül csak kivételek, a parasztok majorsági bérföldjeinek helyzetét általában e földek méreteinek szűkülése s bérleti díjaik növekedése jellemzi. Az úrbéres zsellérek földdel való részleges ellátottsága Hanem annyi bizonyos, hogy az úrbéresek telkenkívüli szerzeményei, ha részben — mint a majorsági bérföldek — drágulnak és összeszűkülnek is, részben pedig — mint a szőlőbirtokok — terjeszkedésük ellenére sem tudnak is lépést tartani az úrbéres népesség növekedésével, mindvégig számottevően kiegészítik a szoros értelemben vett úrbéres állományt s jelentős — mégpedig alapvetően jótékony — hatást gyakorolnak a parasztok sorsának alakulására. És — tegyük hozzá — nemcsak az egyébként telki állománnyal is rendelkező jobbágyokéra, hanem — ami talán még fontosabb — az úrbéres állomány birtokából már teljesen vagy csaknem teljesen kiszorult zsellérekére is. Mert telkenkívüli földeket nemcsak telkes jobbágyok képesek szerezni maguknak, hanem nagyrészt azok a zsellérek is, akik az úrbéres szántó- és rétterületekből már vagy egyáltalán nem, vagy csupán nyolcadtelki illetőségnél kisebb mértékben, egyéb úrbéres földekből pedig csak annyiban részesednek, amennyiben a jobbágyokkal együtt használhatják községük közlegelőjét és — ha házas zselléreknek minősülnek — bírnak még (Pest megyében) ezenkívül fejenkint (elvben) egy-egy holdnyi belső telki állományt,118 — a telkenkívüli földek szerzésének lehetősége tehát nemcsak a telkes jobbágyok számára teremt módot — egyébként nemzedékről nemzedékre szűkülő — gazdaságuk néminemű kibővítésére, hanem az úrbéri értelemben vett zsellérek tekintélyes részét is megóvja attól a veszélytől, hogy gazdasági értelemben véve szintén zsellérsorba, a teljes földnélküliség állapotába süllyedjen. S hogy ez valóban így van, azt közvetve kellőképpen bizonyíthatják pusztán a parasztkézen lévő szőlőföldek már tárgyalt adatai is: 1770-ben az általunk vizsgált községekben összesen 14 062 telkes jobbágyot, 9477 házas zsellért, valamint 1559 házatlan (azaz más portáján lakó) zsellért és — mint láttuk — 16 611 szőlőbirtokot, 1828-ban pedig ugyanezeken a helyeken 17 997 telkes jobbágyot, 25 073 házas zsellért, valamint 6 134 házatlan zsellért és 26 977 szőlőbirtokot írnak össze, vagyis az összeírt paraszti szőlőbirtokok száma mindkét alkalommal tetemesen felülmúlja az ugyanakkor jegyzékbe foglalt telkes jobbágyok számát.119 És hogy a zsellérek tekintélyes része — vagy akár úgy is mondhatnék: a zsellérek többsége — csakugyan rendelkezik telkenkívüli birtokokkal, arról még inkább — s immár közvetlen módon is — meggyőződhetünk akkor, ha kicsit közelebbről is vetünk egy pillantást annak az öt Pest 217
