Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Spira György: Parasztsors Pest megyében a jobbágyfelszabadító forradalom küszöbén
szerük, se számuk. S igaz, a hatóságok többnyire fellépnek a földesuraknak az adóalap épségét veszélyeztető ilyetén kísérletei ellen is, de korántsem mindig és korántsem mindig elegendő eróllyel ahhoz, hogy a jobbágyok igazának valóban érvényt is szerezzenek.46 A földesúri földrablásokban tehát — hiába tilalmazza őket az urbárium —, ha nem is egyedüli, de egyik legfőbb okát kell látnunk annak, hogy 1828-ban, az országos adóösszeírás készítésekor Pest megye 176 községe közül — ennyinek az adatai állanak rendelkezésünkre — 62-ben az összeíróbiztosok már kevesebb jobbágytelket vehetnek csak nyilvántartásba, mint amennyit ugyanezeken a helyeken az úrbérrendezés idején mutattak ki, s azoknak a telkeknek a száma, amelyeket e 62 község úrbéresei időközben elveszítettek, együttvéve megközelíti a négyszázötvenet.47 Mindez azonban — s erről hiba volna megfeledkezni — az éremnek csupán az egyik s — ne késsünk mindjárt azt is hozzáfűzni: — a kevésbé számottevő oldala. Hiszen a jobbágyok rovására történő földrablások jelensége az úrbérrendezést követő háromnegyed század folyamán országszerte szakadatlanul érvényesülő jelenség, és a parasztkézen lévő jobbágytelkek száma Magyarországon (Erdélyt nem értve ide) az úrbérrendezés és a jobbágyfelszabadítás időpontja között mégis gyarapodik, (hozzávetőleges pontosságú adatok szerint:) 217 017-ről48 254 629-re49 emelkedik, vagyis 37 612-vel, 17,2%-kal megnő.49a S hasonló — ha nem is ilyen arányú — telekszámnövekedést figyelhetünk meg ezidőben a földesúri földrablások ellenére Pest megyében is: itt 1770 és 1828 között a már említett 176 község közül 62-ben — mint láttuk — együttvéve csaknem négyszázötvennel csökken ugyan a jobbágytelkek száma, más 78 községben viszont ugyanekkor összesen közel nyolcszázza.l nő, az újonnan jobbágykézre került telkek száma tehát ebben az időben Pest megye határai között kereken háromszázötvennel felülmúlja a jobbágyok által elveszítettekét, azaz a jobbágytelki állomány végeredményben Pest megye területén is gyarapodik, a jobbágytelkek száma a szóbanforgó 176 községben az 1770-i 732734-ről már 1828-ig 76823/32-re emelkedik, 4,8%-kal megnő a földesúri földrablások ellenére is. S külön is kiemelendő—mert a gyarapodásban tekintélyes szerepet játszik — az a körülmény, hogy Pest megyében a századforduló idején már nem kevesebb mint hét olyan község akad, amelyekben — mint új településekben — a földesurak éppenséggel csak az úrbérrendezés után kezdték meg a jobbágytelkek kiosztását. (Név szerint Ujhartyán, Örkény, Kakucs, Kartal, Tatárszentgyörgy, Yecsés és Bércéi tartozik ez újkeletű települések csoportjába; úrbéres állományuk nagysága 1828-ban együttesen 2 727/8 telekre rúg.)50 Hogy azután 1828 és 1848 között hogyan alakul tovább a Pest megyei úrbéreseknek jobbágytelkekkel való ellátottsága, arról átfogó adatok híján egyelőre nem alkothatunk magunknak kerek képet. A rendelkezésünkre álló részadatok azonban annyit máris megmutatnak, hogy a telkek száma egy sor községben 1828 után sem marad változatlan, s ezek a részadatok szintén lényegesen több olyan jobbágy telekről tudósítanak, amelyet az úrbéresek ebben az időszakban újonnan vesznek birtokukba, mintsem olyanról, amelyet elveszítenek. Nevezetesen tudjuk, hogy 1828 és 1844 között jelentősen csökken a jobbágytelkek száma Becsén (155/8-ról 11%-re), Miskén (903/8-ról 13-ra), Récéién (76%-ről 665/8-ra), Pátyon (85-ről 47-re), Torbágyon (35-ről 15-re), Gombán (23-ról 17%-re) és Gyomron (38%-ről 36-ra), viszont jelentősen megnövekszik ez a szám Budaörsön (134/8-ról 81 %-re), Budakeszin (935/8-ról 168-ra), Békásmegyeren (12-ről 116%-re), Bogdányban (24-ről 38%-re)> Borosjenőn (14%-ről 14 209
