Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)

Wellmann Imre: Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés

fogják hagyni falujukat az adóalap felforgatásával s veszedelmére. A robotoló falvak más része népes és tág határú; ha bennük előírás szerint telki állományokat kellene kihasítani, abból a földből, melyet most az egészhelyes jobbágy művel, 2—3 telket lehet formálni. Már most vagy a többletet kell lehasítani mostani gazdája birtokából, szétosztván több ember között, vagy megpróbálja az egészet megtartani. Az első esetben nem tud megélni, mert a gazdaság itt elsősorban szántás-vetésből áll; a másodikban a terjedelemhez képest megsokszorozódik robotja, s képtelen lesz e terhet hordozni. így az adózók megvédését célzó legfelsőbb szándék kívánt eredményt nem érhet.

Vannak végül kiterjedt helységek, melyek kiilön-külön bérösszeg fejében többnyire kívül lakóktól árendált 3—4 pusztából tartják fenn magukat. Ha úrbéres állapotra s a maguk határára szorítják őket, semmiképp sem fognak tudni megélni, hiszen ha számos lakosukat a több puszta alig tudta eltartani, annál kevésbé elegendő erre saját határuk. Ama pusztákat ugyanis a földesurak ill. az extraneusok — az előbbiek, hogy robotot vehessenek igénybe, az utóbbiak, hogy a maguk károsodásának elejét vegyék —visszafogják venni mostani birtoklóiktól, s maguk használják majd. így a parasztnép nem nyer semmit, hanem, családja eltartására elegendő alappal nem rendelkezvén, részben elköltözik majd, részben, csökkent anyagi erejével, alkalmatlanná válik az adófizetésre. S nemcsak a helyben maradók teherbírása gyöngül, akikre a távozók adója is hárulni szokott: az elvándorlóké is, hiszen otthont mindenkor csak jelentős károsodás árán lehet változtatni.

így csoportosítható helyzete szerint a megye parasztnépe — összegezik meggondolásaikat Pest megye rendei. Földesurainak szeretete, elnézése s szükségben tanúsított rendkívüli segítsége a vármegyei igazgatással együtt nemcsak az adózók megmaradását biztosította: számukat is jelentősen gyarapította. Mutatja ezt, hogy csak Mária Terézia uralkodása alatt jóval felülmúlta népességben is, adózásban is a korábbi évek állapotát, 1715-höz képest pedig portáinak száma csaknem felényivel megnőtt. S e helyzetéből nyilvánvaló, hogy az úrbérrendezés nem a megye népének megóvására s a köz gyarapodására, hanem pusztulására s az adófizetők kárára fog szolgálni. Kimutattuk ugyanis — folytatja Pest megye előterjesztése — hogy számos tehetősebb és jelentősebb helységünk emberemlékezet óta sohasem szolgált, ma sem szolgál robotban földesurainak, hanem szerződés szerint csupán készpénzbeli censust ad évente; lakói nagyobbrészt úrdolgához nem szokott, szabad költözésű mesteremberek és kereskedők, s már csak azért sem helyezhetők úrbéres sorba és állapotba, mert az ilyenek az 1715 : 101. és 1723 : 61. te. szerint csakis a földesúrral kötött megállapodásnak megfelelően kezelendők; egyébként is, mivel szabadok, nem pedig jobbágyok, az efféle jobbágyi szolgaságtól visszariadnának, azt nem is vállalnák, hanem a királyi szolgálatnak s a köznek roppant kárára elköltöznének. Az ilyen szerződéses helységek különben is semmi méltánytalan megterhelést nem éreznek a földesúr részéről, sőt ez a szerződésben nekik engedi a királyi haszonvételeket, meg a pusztákat, ami gyarapodásukra szolgál, az uralkodó szándékát segítvén elő ezzel; ha ez megszűnik, s a lakosok a maguk határára maradnak, semmiképp nem tudnak majd megélni. Kimutattuk azt is, hogy a robotos helységek is jóval enyhébb bánásmódban részesülnek, mint amit az Urbárium előír, s akár a szerződésesek, a földesúr kedvezéséből népesedtek s gyarapodtak. Bízunk azért benne: őfelsége kegyességénél s jóakaratánál fogva gondoskodni fog arról, hogy a megye népe a király szolgálatát s a köz javát illető bármiféle terhek viselésére képes maradjon.

173