Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)

Petróci Sándor: Pest megye újjátelepülése 1711 - 1760

A „zsellér” fogalom nemcsak jogi jelentésében tisztázatlan, hanem a zselléreknek összeírt családok gazdasági helyzetében is nagy különbségek vannak. Egy kis töredékük „földház-beli” — domuncula subterranea — azaz lakóveremben — Győrífy István terminológiája szerint putriban lakik. Még Óbuda mellett is összeírtak ilyen lakásokat,35 de van Cegléden is36 és még néhány megyei községben.37 Igaz sokkal kevesebb helyen és sokkal kisebb számban, mint a török alatt még jobban elpusztult és építőanyagban még szegényebb Szolnok megyében, ahol a lakott épületek majdnem harmada ilyen.38

A zsellér fogalma még egy-egy járás területén sem azonos, nemhogy a megyében egységes jelentésű volna. A zsámboki zselléreknek házuk mellett fél jobbágytelkük van, csak igás állatuk nincs.39 Ácsán azok a zsellérek, akiknek „gunyhójuk vagyon, de semmivel sem bírnak, csak sarlóval keresik kenyerek.”40 A cinkotaiak: „kapával keresik a kenyeret.”41 A zsámbok melletti Valkón a „zsellér szakmányával él”.42 Még egy-egy faluban is különböző a zsellérek anyagi helyzete, nemcsak a szerint: van-e házuk vagy nincsen, hanem az általuk használt szántóterület és birtokolt jószágaik száma szerint. Az 1728. évi összeírások alapján a zsellérek következő rétegeit lehet a megye területén megkülönböztetni:

A) A házas zsellérek között:

1. Eéltelkesek, akiknek a földjük megművelésére elegendő igásállatuk nincsen (Zsámbok, Boldog, Püspökhatvan, Kisnémedi)

2. Akiknek valami telekhez tartozó földjük — aliqua appertinentia — van. A „valami” azt jelenti, hogy nem meghatározott a telekhez tartozó szántóterület nagysága. Dömsödön és Ócsán 1715-ben volt olyan zsellér, akinek nagyobb szántóterülete volt, mint az ottani jobbágyok egyikének-másikának. Ilyen vagyoni helyzetű zsellérek laknak a váci és a kecskeméti járás valamenynyi falujában. Kókán például 13 zsellér közül csak 2-nak nincsen szántója, Óbudán 12 zsellér közül 10-nek van szőlője — nem egynek 6 kapás nagyságú!43

3. A kiknek csekély telekhez tartozó szántója van — exigua appertinentia — Pilisborosjenőn 17 ilyen zsellér van: csekély földjük: 6 mérős. Különben ugyanekkor 5 olyan jobbágy él a faluban, aki ugyancsak 6 mérős földet művel.

E három típus valamennyi zsellérét megillette a beltelkükhöz — ennek nagysága a 600—1200 П-öl között változott — tartozó káposztáskert és kender föld — rendszerint a falu alatti földekből kihasítva — valamint a közös legelőn való legeltetés joga és a „faizás” az urasági erdőkből tűzifa szükségletük biztosítása és épületfa vágása.

4. Akik kaszálással és „faizással” élnek —falcatione et ligatione —-Egyes falvakban még ezeknek is van csekélyke szántóterületük. Ezek a zsellérek már idénymunka jellegű kaszálással, aratással biztosítják megélhetésüket, és szabadon használhatják az erdőt, szükségleteik szerint építkezéshez szükséges fát is kitermelhetnek. A váci és pilisi járáson kívül — ahol a „faizás” lehetősége a legnagyobb volt — nagy számban élnek ilyen zsellérek a solti járásban és az idénymunkát mindig nagymértékben igénybe vevő „három városban”.

Nemcsak a „földes zselléreknek” de a 4. pontban soroltak majd mindegyikének is van fejős tehene, borjúja, anyadisznója és néhány anyajuha is.

5. Akik kézi munkával— manuali laboré — keresik kenyerüket. Későbbi elnevezésük szerint „szakmányosok”, napszámosok. A század harmincas éveiig nagyon kevés ilyen házas zsellér van Pest megyében.

99