Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Petróci Sándor: Pest megye újjátelepülése 1711 - 1760
Petrád Sándor PEST MEGYE ŰJJÁTELEPÜLÉSE 1711-1760 Pest megye kuruckori történetének ismeretében nem túlzás az 1711. és 1760. közötti esztendőket az ujjátelepülés korszakának nevezni A török hódoltság, a felszabadító háborúk, a kuruckor harcainak pusztítása a történeti Pest megyének majdnem teljes elnéptelenedését, az egykor művelés alá vont területek elvadulását eredményezte. Ez az 50. esztendő a megye újra benépesedésének — impopulatio-jának — és a gazdasági élet — elsősorban a mezőgazdaság és állattenyésztés — megteremtésének időszaka. A kuruckor után Pest megye népének a négy járásra kiterjedő első számbavétele az 1715. évi országos — regnicolaris — összeírás.1 Régtől fogva általánosan ismert tény, hogy ez az összeírás — valamint az összeírás alapján készült Acsády végezte lélekszám becslés — megközelítően sem teljes.2 Már az összeírás 1718. évi revíziója kívánja, hogy pótoltassák a kimaradt iparosok, molnárok, pásztorok és a 9 helységben található csordások számbavétele.3 Még a revízió sem tesz említést a nemes családokról, hozzávetőleges adatunk sincsen a szolgákról: valójában tehát a megye népességi újjátelepülésének vizsgálatát a jobbágy és zsellér családok számának növekedését elemezve lehet csak végeznünk. Az 1715. évi összeírás szerint Pest megye 137 lakott helységében 5251 jobbágy és zsellér család élt, a 6 város: Óbuda, Vác, Szentendre, Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét —• kivételével zömmel 20—30 családból álló apró falvakban. A 137 helység közül 93 volt ilyen, — ebből 66 a váci és pilisi járás dombos vidékeire esett. Ezek a falvak — amint az Kosáry Domokos tanulmányából kitűnik —, legnagyobb részt a kuruckorban, sőt a hódoltság alatt is lakottak. A háborúk pusztítása a felvonulási utak mellett a legnagyobb: így érthető, hogy a félre eső Tóalmást és Kókát akkor több család lakta, mint Abonyt vagy Aszódot. Kalocsának annyi családja maradt, mint Kókának: 73 Dömsödön és Dunapatajon annyian tudtak megmaradni, mint az akkor Pest megyéhez tartozó Óbudán. A „három város” — Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét — viszonylagos biztonságát semmisem bizonyítja jobban, mint az, hogy több család — 1186 — maradhatott meg benne, mint az egész solti járásban és alig valamivel kevesebb, mint a pilisi járás 38 vagy a váci járás 50 falujában és Vác városában együtt. Az 1711. évi — még az 1715. esztendőben készült összeírásnál is szomorúbb — állapotra az 1728. évi országos összeírás4 „örökös” — haereditarius — jobbágy és zsellér-számaiból következtethetünk. Az örökös fogalmat 1734- ig nyugodtan használhatjuk időhatározó értelemben — mint ahogyan később 95
