Mészáros Ottó - Suha Andor (szerk.): Pest megye huszonöt éve 1945 - 1970 (Budapest, 1969)

Negyedszázad

megrongálódott. Vácott, a Kodak telepére bombazápor zúdult, a dunakeszi konzervgyár raktárait ugyancsak bombatámadás pusztította el. Cegléden leégett a nagy malom, a Törley pezsgő üzem, az Ungvári konzervgyár. A gyárak nagy részének felszereléseit, raktárkészletét Németországba hurcolták, közöttük a szigetszentmiklósi Dunai Repülőgyár berendezését, mely 66 millió pengő értéket tett ki, a szobi kőbánya gépeit, a Budakalászi Textilművek nyersanyagkészletét, a váci bélésárugyárból 175 ezer méter selyemszövetet, a kötöttárugyár gépeinek nagy részét, a váci horganyhengermű berendezéseit stb.

Az akkori nehéz napokról és hetekről a megyei levéltárban dokumentumok ezrei fekszenek el, melyek beszédesen bizonyítják, milyen szenvedéseket, megaláztatásokat kellett kiállnia a polgári lakosságnak, s milyen vak dühhel és gyűlölettel pusztították a visszavonuló fasiszta csapatok azt, ami — nem volt az övéké.

Sebekből vérző, szenvedésektől elgyötört ország és nép emelte fel a hit, az önmagába vetett bizakodás zászlaját. Vörös volt e zászló színe. Vörös, mert ilyen színű zászlók alatt harcoltak azok a katonák, akik meghozták a szabadságot, az emberibb holnap ígéretét és lehetőségét.

/

7