Mészáros Ottó - Suha Andor (szerk.): Pest megye huszonöt éve 1945 - 1970 (Budapest, 1969)
Jövedelem - fogyasztás
Az 1949-et követő évek gazdaságpolitikája érthetően nagy hatással volt a lakosság jövedelmeire, s ezzel életszínvonalára. A gazdaságpolitikában megmutatkozó feszültségek és ellentmondások az 50-es évek elején az életszínvonal csökkenéséhez vezettek, s nagymértékű torzulásokat okoztak az ár- és bérrendszerben, ezzel tovább bonyolítva a bérből és fizetésből élők amúgy is kuszálttá vált életkörülményeit. Különösen az 1951 decemberében végrehajtott ár- és bérrendezés kedvezőtlen hatása volt szembetűnő, amit az egy keresőre jütó reálbér csökkenésében is világosan lemérhetünk. 1949-et bázisévnek, tehát 100 százaléknak véve, az egy keresőre jutó reáljövedelem 1951- ben 89,7, 1952-ben 82,3 százalékra esett vissza. Lassú emelkedés volt tapasztalható 1954 és 1956 között, míg 1957-től kezdve az egy keresőre jutó reálbér gyors mértékben emelkedett. 1958- ban az 1949-es szint 154,4, 1960-ban 156, 1963-ban 165,7 százalékát tette ki, s hasonló mértékben emelkedtek az egy főre jutó személyes rendelkezésű reáljövedelmek. A nyereségrészesedési rendszer bevezetése — 1958-ban — majd az évente rendszeresen végrehajtott béremelések, az 1960-as évektől kezdődően lehetővé tették a lakosság anyagi körülményeinek erőteljes javítását, s életszínvonalának emelését. Pest megyében öt év alatt az átlagos havi keresetek az iparban tíz százalékkal, az építőiparban 6, a kereskedelemben 13 százalékkal emelkedtek. Ezek eredményeként Pest megye ipari munkásságának átlagos havi keresete 1967-ben jutott túl az addig bűvösnek tartott 1700 forintos átlaghatáron, s több iparágban megközelítette a 2000 forintot. A nyereségrészesedésen és a béremelésen kívül növelték a lakosság anyagi lehetőségeit a kormány különböző szociálpolitikai intézkedései, mint amilyen a családi pótlék felemelése, az éjszakai pótlék bevezetése stb. volt. A bérből és fizetésből élőkhöz hasonlóan növekedett — a közös gazdaságok megszilárdulását követően — a parasztság jövedelme is. A gazdaságirányítás új rendszerének bevezetésekor az 1968-ra meghatározott 4 százalékos béremelés módot nyújtott a gyáraknak arra, hogy az arra érdemesek keresetét növeljék. Csak az iparvállalatok kisebb része élt ezzel a lehetőséggel, s bár a jövedelmek növekedtek, ebben a béremelésnek csak kisebb szerep jutott. Az elkövetkezendő években, a gazdasági reform célkitűzéseinek megfelelően, elsősorban arra van szükség, 70 /
