Mészáros Ottó - Suha Andor (szerk.): Pest megye huszonöt éve 1945 - 1970 (Budapest, 1969)

Az ipar

Az ipar

TÁJAT ÉS EMBERT FORMÁLÓ ÓRIÁS

A mai Pest megye területén a századfordulótól kezdve fokozatosan mind több ipari üzem létesült, de ezek nagy többsége nem haladta meg a néhány fővel dolgozó kisüzemek szintjét, A tőkések elsősorban a fővárost övező peremvárosokban és községekben létesítettek telephelyeket, ahol az olcsó munkaerő nagy hasznot biztosított. E fejlődés ellenére még a felszabadulás idején is Pest megye agrár terület volt, termelését és termékeit a mezőgazdaság uralta, s alig néhány helyen jöttek létre nagyüzemek. A megye területén levő ipari vállalkozásoknál, ahogy legtöbb helyen az országban, áldatlan állapotok uralkodtak. A munkaidő a papíron létező törvények ellenére napi tizenkét óra volt, a nők a férfiak bérének átlagosan csak felét, hatvan százalékát kapták, nem léteztek munkavédelmi berendezések, szociális létesítmények, s maguk a termelési eszközök is korszerűtlenek, balesetveszélyesek, nehezen kezelhetők voltak.

TARTÓSÍTÁS — TEXTILIPAR

A megye jelentősnek számítható ipari körzete Vácott jött létre. A XIX. század végén alakult az első üzem, a mai kötöttárugyár. Erőteljesebb iparosításra a húszas-harmincas években került sor, amikor 1922-ben létrejött a Kodak Fotópapírgyár — a mai Forte — 1926-ban a dunakeszi vagongyár, 1927-ben a váci fonógyár, 1938-ban a váci finomfonó és 1935-ben a váci bélésárugyár. Az ipari termelés az új üzemek létrehozása, valamint a meglévők korszerűsítése következtében gyors ütemben, né13