Pataki Ferenc: Ceglédi emlékhelyek (Cegléd, 1977)
A kuruckor után a háborúk egy időre elkerülték városunkat, csendesebb évek jöttek. Az állattenyésztés mellett egyre több lett a „mezei kert”, egyre több lett a tanya, s maradt Cegléd továbbra is parasztvárosnak. Az utolsó 200—250 év történelmét ez a szerény kiadvány — ha vázlatosan is — érinti az emléktáblák, szobrok bemutatásával. Nem szólunk most róla többet, sem 1848-ról, sem 1919-ről, a hősi időkről. Az olvasó figyelmét a múzeumunknak 1969-ben megnyílt kilenc termes kiállítására irányítjuk, ahol részletesen tanulmányozhatja a város történetét és megvásárolhatja e témakört összefoglaló „Ceglédi évszázadok" c. kiadványt. Amit ezután mondunk, nem a lokálpatrióták hevülete, hanem a tények valósága, az igazság szépsége. Mély itt a népben a haladásvágy. A város neve is összefonódott a hazaszeretettel, az elnyomás elleni küzdelmekkel, a sokszor ismétlődő újjáépítéssel. Igen, épül és szépül Cegléd. Látnunk kell, hogy a vasúton túl szinte új gyárváros van kialakulóban, a vasúton innen szép, modern lakótelepek sorakoznak. Némelyik szerényen meghúzódó üzemünket: az ország határán túl is jól ismerik. Tünedező tanyáink helyén — melyeket hamis nosztalgiával egy kicsit sajnálunk is — messze földön híres termelőszövetkezetek hirdetik a megváltozott életű és szorgalmas mai ceglédi paraszt munkáját. Egyre több lakóház mutatja a modern kort, s ha a város keleti részére nézünk, ott látjuk az új kórház csupaüveg hatalmas tömegét, a mai építészet szép példáját. Beljebb is nézhetünk: a tv-tornyot, az új pártszékházat, vagy a lakótelepek mellett a régi hangulatú kis utcák egyre szépülő kertes családi házait. Akik itt élnek, itt dolgoznak, együtt vallják Kárpáti Aurél városunkból származó költőnkkel: ,, . . .Cegléd . . . kedves hat betűje szinte egy velem . . . e város verébszürke pora egyszerre tanított meg az igénytelenség bölcsességére és a képzelet édes játékára ... Cegléd, 1977. november hó A SZERZŐ 7
