Pataki Ferenc: Ceglédi emlékhelyek (Cegléd, 1977)
NÉHÁNY SOR TÖRTÉNELEM Városunk múltjának gyökerei mélyre nyúlnak. A régészek kevés rézkori, s egyre több bronzkori emléket találnak Cegléd környékén, főleg az öregszőlők területén. A vaskori és népvándorláskori emlékek szórványosak, de lakott helynek mutatják városunk határát. A honfoglalás idején Cegléd egyike volt azoknak az apró falvaknak, melyek sűrűn benépesítették a Duna—Tisza közének mocsaras, ligetes vidékét. A virágzó sok falu a tatárjárás idején porrá égett, századokon át csak egy-egy templom omladéka mutatta, hogy ott valamikor élet volt. Néhány ceglédi család túlélte a pusztulást, s itt a mocsaraktól, legelőktől övezett erdős domb tövében újra megkapaszkodott. Ismét felépítette sárból, szalmából és vesszőből a kis hajlékot. Mindezek részletes összefoglalását Párducz Mihály: Cegléd környékének régészeti emlékei c. tanulmányában találja meg az olvasó a CEGLÉDI FÜZETEK 16—17. számában. Ezután századok jöttek egymás után. Voltunk királyi-, királynői-, s 1368-tól lettünk klarissza apácák birtoka. Előbb négy évvel — 1364-ben — már városi „rangot” kaptunk, hiszen aţ akkor szerzett vámmentesség lényegében a városalapításunk fontos dátuma. Mátyás halála után megnövekedett jobbágyi terhek miatt egyre sűrűbb lett az ellentét a város földesasszonyai és jobbágy őseink között. Az ellentétek lecsillapítására küldték az apácák a művelt Lőrinc papot Ceglédre, aki azonban nem az apácák szolgája lett, hanem a nép mellé állt. Amikor Dózsa csatára hívó szózata elhangzott a ceglédi piacon: együtt és mindnyájan elmentek. Ezekről az időkről szól részletesen dr. Oppel Jenő: A parasztlázadás előjátéka Cegléden c. 1939-ben megjelent tanulmánya. Cegléden a török idő is rémülettel, pusztulással kezdődött. 1526. szeptemberében Budáról délre vonuló Ibrahim nagyvezér feldúlta, majd felgyújtotta á várost. A hódoltság kezdetén védőlevelet kapott a szultántól és szultáni birtok lett. Az országos pusztulás mellett némi fejlődés látható városunkban a következő évtizedekben. 1552-ben a török adószedő 150 házat, 1559-ben 180 házat írt össze. Az összeírt házak, összeírt családfők után szedte adóját a török. Rövidéletű volt a nyugalom. A XVI. század végén a törökkel szövetséges 5
