Pataki Ferenc: Ceglédi emlékhelyek (Cegléd, 1988)

Ceglédi emlékhelyek

34

Táncsics Mihály-emléktábla

Az idős Táncsics Mihály és felesége életének vége felé közel két évig lakott Cegléden. 1876 tavaszán érkeztek városunkba soksok reménnyel. Táncsics úgy vélte, hogy Cegléden meg tudja valósítani régi álmait: olvasókört, Vasárnapi Egyesületet, szövetkezetét, művelődési központot, kisdedóvodát. Szép terveit a „Ceglédi levelekében írta meg részletesen. (Ezeket a ceglédi Kossuth Múzeum kiadta a CEGLÉDI FÜZETEK 2. számában). Mindenben csalódott: terveiben, álmaiban, reményeiben és életkörülményeiben. Koratavasztól késő őszig tanyán laktak, ahonnan az elhagyatottság, a közöny és a nagy hideg beűzte őket a városba. Szijj Károly tanító üres házát bérelték, de továbbra is sokat nélkülöztek. Végül megpróbálta a ceglédi hetipiacon árulni könyveit. Álmodozva, reménykedve várta a vevőket. Idős felesége sokszor kiállt a sarokra, reménykedve várta hogy fogynak a könyvek, s ő vihet újabbakat. Senkinek sem kellett a „szellemi eledel”.

Már hazafelé tartott szomorú batyujával, amikor Józsa Ferenc ácsmester egyetlen könyvet vásárolt tőle, - írja önéletrajzában.

A ceglédi keserű tapasztalatok után újra útra keltek, s elhagyták a „turini út” lázában élő várost, ahol mindenki szerette Kossuthot, ápolta a forradalom emlékét, könnyeztek a 48-as idők felidézésén, de könyvet még Táncsicstól sem vettek.