Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)
V. Felszabadulás, új élet megindulása
92 hol kizárólag tehervagonok közlekedtek. Annyi volt az utas, hogy a vagonok tetején is utaztak... Még Cegléd határában, a Budai úti megálló előtt egy vashid Ívelte át a vaspályát» Ez a hid alacsonyan húzódott, s az ülő utasokat is lesodorta a vagonok tetejéről, nem szólva azokról, akik valamiért felemelkedtek. Szinte minden vonat után éjjel és nappal hivták tűzoltóinkat a halottakhoz, sebesültekhez... Monostori alezredes Írja visszaemlékezésében, hogy Csemőből egy szülőasszonyt szállítottak, s a kicsi nem várta meg a kórházat. A szolgálatos tűzoltó-mentős ellátta a "bába" feladatát, akkor még szó sem volt mentő-orvosi ügyeletről. Mindhárom Írásos visszaemlékező beszámol a tűzoltóság és a szovjet parancsnokság szép együttműködéséről. A mai Mészáros Lőrinc ált. iskola hadikórháznak volt berendezve. Ide a frontról szállították a sebesülteket, de esetenként olyan nagy volt a zsúfoltság, hogy csupasz szalma volt a betegek fekhelye. Tűzoltóink a betegek szállításában és az ápolásban is sokat segítettek. Az iskola pincéjében sok gyúlékony anyag és tüzelő volt tárolva. Valószínűleg eldobott cigaretta tüzet okozott, hatalmas füst keletkezett, a pince helyiségei szénmonoxid gázzal telítődtek. Az ilyen és hasonló tüzek oltása még modern felszerelés birtokában sem könnyű és veszélytelen feladat. Tűzoltóink a légoltalmi célokra készült gázálarcban kísérelték meg a tűz oltását, de sajnos ezek a szénmonoxid ellen nem védtek és a tűzoltók füstmérgezést szenvedtek. A szovjet katonaorvosok mindent el-
