Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)
IV. Néhány év a háború kitöréséig
81 Kezdetben szívesen jelentkeztek - főleg a 3o-as évek gazdasági válsága idején. Szűkös kenyér volt, de biztos. Egyeseket az is vonzott a tűzoltósághoz, hogy a katonai behívások alól mentesülnek. Később a 3o-as évek végén az újonc felvételnél döntő volt az újonc foglalkozása is, önellátásra igyekeztek az ipar területén berendezkedni. Kém volt könnyű az élet: 48 óra szolgálat, 24 óra szabad. A váltás déli 12 órakor volt a szabadidő alatt, ekkor történt a szolgálat átadása-átvétele, valamint a parancsnoki eligazítás. Szolgálati idő alatt volt: a készültség, a toronyőri figyelő szolgálat, telefon ügyelet, mentő szolgálat /betegek szállítása/ és a rendszeres szakmai /elméleti és gyakorlati/ továbbképzés. Kyári időben a főbb útvonalak locsolását is a tűzoltóság végezte. Szabadnapokon külszolgálatot végeztek: színházi ügyelet, sportpályákon, egyéb rendezvényeken egészségügyi-mentő ügyelet, főleg nyáron a lakóházak, padlások, betakarítások tűzrendészeti ellenőrzése. Az elméleti oktatás sokoldalú. Pl. fontos volt a helyi ismeret, tudni kellett a tűzoltónak, hogy X utcában megközelítőleg hány ház van, merről kezdődnek a házszámozások, a tűzoltó laktanyából hogyan közelíthető meg, milyen vizszer-129zési helyek vannak közelben. Az 1941-es polgármesteri jelentésből tudjuk meg, hogy Zsuffa József helyettes tűzoltóparancsnokot a Belügyminiszter elhelyezte Szatmárnémetire /ma Satu-Maré/ tűzoltóparancsnoki beosztásba.
