Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)

IV. Néhány év a háború kitöréséig

65

IV.

NÉHÁNY NYUGODT ÉV A HÁBORÚ KITÖRÉSÉIG

A tűzoltóság, illetve a tűzoltóparancsnok és a közvélemény közötti ellentét már a múlttá. Nincsen tűz, nincsen ellentét! Szokatlanul elismerő és dicsérő cikk jelent meg a tűzoltóságról az egyik új helyi lapban. Igaz, ez a lap kormánytámogatást kapott, igy a helyi beszámolóiban is kerülte a birálatot, helyette a háborús uszítás szócsöve lett. 1934. április 29-én hosszú és részletes tudósítást közöl a ceglédi tűzoltóság életéből. Ahogy eddig a szigorú bírálatokat sem fogadtuk el egyértelműen, most a dicséreteket is kissé megrostáljuk. De közölnünk kell a cikket teljes terjedelmében, mert sok fontos ismeretet kapunk a harmincas évek tűzoltóságának életéről. "...Városunk nagy kiterjedése mellett kevés tűzeset fordul elő. Alig tudunk valamit derék tűzoltóinkról, azok belső életéről. Munkatársunk megkereste Szalay László tűzoltóparancsnokot, aki a legnagyobb előzékenységgel nyújtott felvilágosítást.

A lakosság a tűzrendészeti szabályokat lelkiismeretesen betartja. A legénység létszáma 18 fő, a várost 5 tűzkerületre osztották föl. A szokásos harangfélreverés - Szalay parancsnok szerint - legtöbb esetben csak zavart okoz, mert a tűz körül csoportosuló közönség sokszor akadályozza az oltási munkákat. A legutóbbi Beírnajorban levő tűz alkalmával: közel 2 ezer bámészkodó közül csak 3 ember volt a tűzoltóság