Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)
III. A háború utáni tíz év
61 Az újság, a vele azonosuló közvélemény és a tűzoltóparancsnok közötti sajtóvitában a parancsnok van hátrányban. Sajnos, itt nem a személyek ellentéte, hanem a ceglédi tűzoltóság becsülete a tét. Ha nem is értünk mindenben egyet az újságiróval, azt kell látnunk, Szalay László "Nyilatkozata" nem meggyőző. Csak sajnálni lehet, hogy a város vezetősége ilyen éles kérdésben nem foglalt állást, úgy tett, mintha semmi nem történt volna, minden rendben lenne... Ez a hallgatás végső soron sokat ártott az igazságnak, s ártott a tűzoltóság szép és nemes intézményének. A dolgok mentek tovább. Elérkezett az idő, hogy az első ceglédi tűzoltó: Ócsai Mihály csővezető nyugdijba ment. "...A városi képviselőtestületi közgyűlés Ócsai Mihály részére évi 72o P nyugdijat szavazott meg. Továbbá megszavazta a mindenkori kormányrendeletben megállapított nyugdijat. 69 éves és a szolgálatát nem tudja ellátni.Ezt az indoklást el kell fogadni. Elgondolkodtató, hogy 69 évesen is a tűzoltók nehéz munkáját végezte. A nyugdij nem sok, de tudnunk kell, hogy akkor tombolt a világon - hazánkban is - a gazdasági válság, a 8o filléres napszám mellett a napi átlagos két pengő: szerény, de viszonylag még elviselhető megélhetést jelentett. A város képviselőtestületi közgyűlése 18.439/1931.sz• alatt Dr. Várkonyi Perene I. osztályú aljegyző részére az 1931. évre 25o pengő jutalmat szavazott meg. Indoklás: "A városi tűzoltóságnak a parancsnokon kivül nincsen más
