Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)

III. A háború utáni tíz év

X- 54 -Az önkéntes tűzoltóság felállítása az egyhangú határozat mellett sem sikerült. Hirdetmény kiragasztások, dobolások, újsághirdetések már 1911-ben megmutatták, hogy semmit nem érnek, nem vonzóak. Ismét nem jelentkezett csak néhány ismerős, ki később tűzoltó szeretett volna lenni. Az iparos ifjúsághoz - hol virágzó műkedvelő és dalkari élet folyt - senki nem ment el szervező munkára. Adva voltak a vallási ifjúsági egyletek: a katolikusoknál a KÁLÓT, a reformátusoknál a KIÉ, nem keresték fel ezeket, sem az olvasó egyleteket. A diákokat, leventéket, sportegyesületeket szintén nem keresték fel, kizárólag adminisztratív úton képzelték el a szervezést. Nem lett most se Önkéntes Tűzoltó Egylet Cegléden, maradt minden a régiben.

A helyi lapok szinte védték most és igazolták a város vezetőit. Nem a szervezés túlzott adminisztratív módját bírálták - hol hiányzott az emberközelség - hanem külső tényezőkkel jelentkeztek: "...Nálunk kitűnő és jó karban tartott tűzoltószerek vannak, de nincsen viz... Nagyon kevés ház van, hol bővizű kút található. Sajnos sem a vízvezeték, sem az ártézi kutak tűzoltás szempontjából nem jöhetnek számításba. Először a vízgyűjtőkről kell gondoskodnunk. Lehetne bizonyos távolságra nagy űrtartalmú kutakat ásni, s azok lefedve állnának a veszedelemig, vagy medencéket építeni a város több helyén. Amig ez nem lesz, a tűzoltóságról kár egy hangot is ejteni, kár egy fillért is. kidobni a felszerelésre, kár a létszámot szaporítani. Előbb vizet kell szerezni a tűz ellen...A lap megállapításaival nekünk is egyet kell érteni: viz nélkül a leg-