Pásztor Mihály: A fehérterror néhány jelensége. Pest megye 1919 - 1920 - Pest megyei levéltári füzetek 8. (Budapest, 1985)
IV. A fehérterror harmadik szakasza
A Tanácsköztársaság ellen felkelt, fegyveres harcban megsemmisített ellenforradalmárokat -akik az esetek többségében : vöröskatonák, vörösőrök életét oltották ki- a tanácsköztársasági "terror" "védtelen", "ártatlan" áldozatainak tüntették fel."Ebbéli"igyekezetükben -a saját, "jól felfogott" érdekükben- hallgatniok kellett a Tanácsköztársaság fennhatósága alá tartozó területeken végzett ellenforradalmi szervezkedéseik közül azokról, amelyek következményei oly súlyosak lettek, hogy -szerintük- "teljesen indokolatlanul" "áldozatokat" követeltek az ellenforradalmárok közül. Érthető, hogy például : Héjjas Iván fhgy. miért nem igyekezett "közkinccsé" tenni a Tanácsköztársaság ideje alatt elért "szervezési sikereit"?! Egyátalán nem feltételezhető, hogy "anyagi gondok”, "nyomdai kapacitás" vagy "papirhiány" gátolták meg ebben. A "törzsszázadok" -nyilvánvalóan- "változásokon" estek át. Szervezeti egységük is "fejlődött", hiszen századokból zászlóaljakká alakultak. Prónay "uj tiszti szerzeményei” -a szegedi "indulástól" 38 1920. júniusáig- csaknem elérték a száz főt. A jegyzetekben feltüntetett névsorban a helységnevek a születési helyeket jelölik, de a korábbi tapasztalatok alapján ez többnyire azonos, vagy megközelitően azonos volt a "hovatartozási" hellyel. A legtöbben Budapestről (19! és Kecskemétről (9) kerültek Prónay századába, illetve : zászlóaljába. Érthető Kecskemét "előkelő" helyezése, hiszen a város, s annak környéke képezte Prónay fő toborzási bázisát. Feltűnő, hogy kettő főnél több tiszttel -Budapesten és Kecskeméten kivül- csak három település (Marosvásárhely, Máramarossziget, Szeged) "rendelkezett". Csapattestek tekintetében változatlanul a gyalogság vezetett 38. fővel. Az 58 gyalogsági tisztet 26 ezred adta. Legtöbbet közülük a 287
