Pásztor Mihály: A fehérterror néhány jelensége. Pest megye 1919 - 1920 - Pest megyei levéltári füzetek 8. (Budapest, 1985)

IV. A fehérterror harmadik szakasza

"szolgálati-jegyében" sem temetésről irt, hanem "elásatásról”, de nagy a valószínűsége annak, hogy még az "elásatás” sem igaz.

Az "Esti Kurir" e gyilkosságok után több, mint 5 évvel - 1925. szept. 23-án - "Kivégzett férjek, akik hivatalosan ma is élnek, özvegyek, akik nem mehetnek férjhez" c. cikkében közölte : "Máig sem állapították meg, hogy 1920-ban kiket végeztek ki az abonyi Vigyázőkastélyban és hogy az áldozatok hol vannak eltemetve. Nem nyomozták ki a tetteseket sem ... az élők és szenvedők hiába igyekeznek lassan felejteni a kegyetlen csapást, amely 1920. tavaszán érte őket, kénytelenek a titkolt sirokat bolygatni, mert megakadályozzák őket abban, hogy felejtsenek és uj életet kezdjenek. Asszonyok, ártatlan, gyermekes családanyák egész sorát tették özveggyé Szolnok városában a különítmények 1920. április végén, de öt év után, ma sem tudja elérni az özvegyek nagy része, hogy kivégzett férjüket holttányilvánitsák és igy a támasz nélkül maradt asszonyok újból férjhez mehessenek. A kivégzett férjek hivatalosan, az anyakönyv szerint ma is él„79

nek es az özvegyek hivatalosan nem özvegyek.

Az illetékes hatóságok jóval 1925. előtt megfelelő tájékozottsággal bírtak az áldozatok halotti anyakönyvezése körüli hercehurcáról, s az anyakönyvezés szükségességét parancsolóan "igénylő okok" száma is jóval több volt.

Hoksári Jánosnéval 1921. február 27-én jegyzőkönyvet vettek fel a szolnoki árvaszéki hivatalban : "Idézés folytán megjelenik Hoksári Jánosné Biró Anna, s a 419/1921. sz. iktatmányra meghallgattatván előadja, hogy férje a szolnoki Királyi Ügyészséghez az abonyi különítmény Parancsnokságától érkezett hivatalos jelentés szerint 1920. évi május 7-én Abonyban meghalt. Halálesete azonban tudomása szerint Abonyban még most sincs anyakönyvezve." Hoksári Jánosné 1921-ben még

232