Pásztor Mihály: A fehérterror néhány jelensége. Pest megye 1919 - 1920 - Pest megyei levéltári füzetek 8. (Budapest, 1985)
III. A fehérterror második szakasza
gyelmi eljárás miatt nem kellett "nyugtalankodnia", hiszen a nemzetgyűlési választások teljes "sikerrel" zárultak a katonatisztek, és az őket "igénylő", támogató erők részére. 1920. május 12-én beszüntették a "megalapozatlan" eljárást. "... a kézbesítések nagy nehézségekkel, mert egyes személyek nem voltak feltalálhatok, és mert egy-egy kézbesítő oly egyéneknek szóló bejelentő lapokat is kapott, 92 akik egymástól 20-25 kilóméter távolságra laktak. Tényleg kimaradt - "véletlenül" - Kiskunhalas város határában 10-12 ezer ember, de ez nem az értesítések eljuttatásának irányításáért felelős helyettes polgármester hibája, hanem a szavazni akaró "polgároké", akik nem kellő szorgalommal érdeklődtek a polgármesteri hivatalnál választójoguk gyakorlási lehetősége felől. A Vezérkari Főnökség 1920. január 25-ről kiadott "helyzetjelentése" állította : "Körletek jelentése szerint a választások minde-93 nütt simán folytak le, rendzavarásról jelentések nem érkeztek” Január 26-ről szőlő "helyzetjelentésükben" ismét kitértek a rendzavarás kérdésére : "A választásokkal összefüggő rendzavarásokról eddig , „94 sehonnan sem erkeztek jelentések. A legelszomoritóbb az, hogy megállapításaik nem voltak valótlanok ! Ugyanis, ami "történt", az akkor nem számított jelentenivaló rendzavarásnak, A botozások, letartóztatások, kínzások annak a "rendnek" szerves részét képezték. A haladó erők ellen "mérnöki pontossággal" irányított és végrehajtott hajsza jelezte azt is, hogy a lakosság ellenállása nem lehetett jelentéktelen. Megmutatkozott ez még pl.: a sorozásokkal kapcsolatban. 1919. december 13-án gróf Ráday kormánybiztos felszólítást küldött valamennyi járás főszolgabírójának és a városok polgármeste-193
