Pásztor Mihály: A fehérterror néhány jelensége. Pest megye 1919 - 1920 - Pest megyei levéltári füzetek 8. (Budapest, 1985)

III. A fehérterror második szakasza

- Természetesen az egész valótlanság, a tanácshatalom idején nemis voltam Törteién. Azt sem közölték, hogy a vádat milyen tények alapján állították össze. Tények nem voltak, mert nem is lehettek. Közölték velünk azt is, hogy addig ütnek mig meg nem halunk. ... állítólag egy külföldi misszió érkezett. Abbahagyták a verésem.

Bereczki János édesapja a Harkányi uradalomnál volt cseléd, ő is azon a birtokon kezdett dolgozni. 1904-ben utmunkás lett. 1914-ben hívták be katonának. Megjárta Galicia, Olaszország és Oroszország csatatereit. 1918-ban került haza. ^

"Szervi szívbaj" - ezt jegyezték be Sulyoknál a halál okául Abony 18

község halotti anyakönyvébe." Bakonyinál már többet elárul a bejegyzés. 364/1919. sz. alatt található. "... A halál oka : vérmérge, „19

zes, kötőszöveti üszkösödés. Győré András halalat a Dunántúli 1. sz. huszárezred "egészségügyi főnöke” jelentette be egy fél irkalap nagyságú fehér papírlapon. "Győré András volt terroristán a hadsereg elleni erőszak miatt a rögtönitélő bíróság által hozott kötél általi halálról szóló ítélet f. évi (1919.) november 29-én du. 2-h-kor végrehaj, 20 tatott. A halait megállapítottam.

Bereczki János tévedett, amikor Győré András esetében golyó általi kivégzést mondott Fényes Lászlónak. Ilyen nagy "kegyelemben" a Nemzeti Hadsereg "hős" vitézei nem részesítettek egy, szerintük volt "terroristát" - aki egyébként nem volt "terrorista", tengerészként szolgált a háborúban. O "kegyelmet" kapott : agyonverés helyett, felakasztották. Tévedett a jászkarajenői "tettek" bejelentője is, mert Abonyban nem két gyilkosság történt abban az időben, hanem több.

A Magyar Nemzeti Hadsereg megérkezését követően a Pest megyei "Nyilvántartó és Illet ékrendező" Parancsnokság naponta kért táv-162