Krizsán László (szerk.): Okmányok a felszabadulás történetéhez Pest megyében (Budapest, 1960)
I. fejezet: Pest megye felszabadulása
Feltétlenül meg kell említenem Farkas Ferenc elvtárs érdemeit, aki soha kommunista, de még szervezett munkás sem volt és mégis — a németek iránti gyűlöletből — saját bőrét kockáztatva juttatott hozzá az igazolványokhoz. Én magam Bus Péter Hoffer-gyári tűzoltó néven szerepeltem és tűzoltóruhában is jártam, sőt bementem saját üzemembe Budapestre, a Körting-gépgyá rba és felvettem a családomnak járó katonai családi segélyt. / A lakását felajánló Müller Sándor elvtárs, aki az egyik legkomolyabb hadiüzemben dolgozott, szintén élete kockáztatásával rejtegetett bennünket házában. Müller Sándorné pedig rendszeresen meleg étellel látott el bennünket. A kispesti elvtársak közül Nagy András, Jelinek Fülöpné, a Beck-család láttak el bennünket élelmiszerrel. Az élelmiszert Beck Ella hozta el a Müller-családhoz. Beck Ellának, mint régi jó kommunistának megmutattuk egyszer a rejtekhelyünket, a kút gyűrűjében elhelyezett bunkert. Ez lett a vesztünk. Beck Ella otthon a családjában, amely szintén kommunista család volt, elbeszélte azt, hogy milyen körülmények között vagyunk elrejtve. Ezt végighallgatta egyik öccse, Beck Lőrinc, aki nem volt egész normális és a kispesti iparostanuló iskolában lévő légótűzoltó őrhelyen eldicsekedett társainak azzal, hogy ő tud partizánokat Pesterzsébeten és tudja, hogy milyen körülmények között vannak azok elrejtőzve. A tűzoltók között ott volt egy kispesti nyilas, Pető József, aki értesítette a pesterzsébeti nyilas pártszolgálatosokat és 1944. december 12-én nyolcadmagával, géppisztollyal és pisztolyokkal felfegyverkezve megtámadtak bennünket a Bessenyei utcai lakóhelyünkön. Köves Antallal együtt éppen fenn voltunk egy pár percre a kútból és még a fegyvereink sem voltak nálunk. Pisztolyokat és géppisztolyokat reánkszegezve, összekötöztek bennünket és úgy tartottak bennünket addig, míg a házat teljesen ki nem rabolták. A kútból felhozták fegyverállományunkat, egy kosár kézigránátot, 4 db. pisztolyt és gyalogsági fegyvert, ezenkívül egy nagy csomó, a Hoffer-gyári katonai parancsnokság bélyegzőjével ellátott hamis igazolványt, melyeken a fényképek már rajtuk voltak, de a nevek még nem, az elvtársaknak kellett vrjna ráírni, akiknek át szoktuk adni. A kézigránátokat egyrészt Konok elvtárstól kaptuk, másrészt pedig Gazdag Ferenc pesterzsébeti péktől, aki otthon volt szabadságon és akit rábeszéltünk arra, hogy ne menjen vissza a frontra, inkább rejtőzködjön el és fegyverét hagyja nálunk.
