Krizsán László (szerk.): Okmányok a felszabadulás történetéhez Pest megyében (Budapest, 1960)
I. fejezet: Pest megye felszabadulása
ellen erélyesen tiltakoztak. Tiltakozásuk eredményre is vezetett, 1944. december 10-ig. Az üzem Dunántúlra helyezését is sikerült megakadályozniok. 1944. december &—12-ig nap, mint nap, németek jelentek meg az üzem területén, de a gyár leszerelését azzal utasították vissza, hogy a főnökök nem adtak erre utasítást. December 12-én egy német őrnagy revolverrel a kezében jelent meg Gestapóval és agyonlövéssel fenyegetve próbálta kikényszeríteni azt, hogy a gépeket szereljék le és az anyagokat szállítsák Dunántúlra. Ennek a késleltetésnek az lett az eredménye, hogy a gépek és anyagoknak csak csekély hányada került át a Dunántúlra. A gépek azóta már visszakerültek alkalmazottaikkal együtt. (—-) Olvashatatlan aláírás sk. polgármester. Pest és Nógrád megye Állami Levéltára, Pest m. alispán! Íratok; 1801/1946. 37. A csepeli munkások megvédik a gyárat A németbérenc nyilas banda a gyár „bénítási” tervének keretében fel akarta robbantani a turbinát, azt a turbinát, mely ma üzembehelyezve a gyár áramellátását szolgálja. Morvái János úgy érezte, hogy nem szabad tétlenül néznie ezt a merényletet. Szervezte az ellenállást, csoportot hozott létre, mely a huzalokat elvagdosta. Lassú szabotázsmunkájuknak meg is volt az eredménye, a nyilasoknak nem maradt idejük a robbantásra. (—) (A nyilasok ezért letartóztatták Morváit és súlyosan bántalmazták, úgyhogy ezt a felszabadulás után már nem tudta kiheverni.) (—) A munkások példáját adták szeretetüknek s az igazi munkásszolidaritásnak, 1500 pengőt adtak össze Morvái János operációjára, s amikor vérátömlesztésre volt szükség, hatan jelentkeztek önként... Nem lehetett rajta segíteni. Egy volt a számtalan áldozat közül, akiknek emlékét a munkásság nem felejti el. Szabadság, 1945. márc. U. 5 5 Okmányok 65
