Nagy Dezső: A ceglédi földmunkásmozgalom története 1919-ig - Ceglédi füzetek 10. (Budapest, 1960)

IV. Küzdelmes évek. A mozgalom fellendül. 1896 - 1906

- 43 -A rendőrség Így látta a folyamatot: "A mozgalom erősödéséhez nagyban járult hozzá Tárko­nyt fáradhatatlan agltáoiója, ki majdnem egész Magyarország magyarajku mezei munkásait közönyösségükből fölrázta, ameny­­nylben nekik a megváltást és fölszabadulást Ígérő eszméket hirdette. Hosszú időn át ő volt a helyzet ura... Végül a moz­galomnak az ország több vidékén a rossz termés következtében kitört éhínség io adott lendületet, amennyiben neki sok uj hívet szerzett... Az aratősztrájk Tárkonyt lapjában behatőan tárgyalt és propagált eszméjének befolyása alatt... a mezei munkások az ország sok vidékén oly követelésekkel álltak elő, melyek a jobb munkabéreket és munkafeltételeket - a robot és uzsora munka eltörlése - oélozták. Sőt sokan a már megkötött szerző­déseket szegték meg.* /lo9/ A SZDP ezzel szemben azt az álláspontot foglalta el, hogy "követeléseket állíthatnak ugyan, de a munkát ne nlto­­tessék be.” /llo/ A kormány minden eshetőségre számítva Kis­béren és Mezőhegyesen munkaerő tartalékokat vont össze nemze­tiségi /szlovák, rutén/ munkásokból és a sztrájkkal fenyegető vidékeken a földbirtokosok rendelkezésére boosájtotta. A par­lamentben még olyan óhaj is felmerült, hogy kínai kulikat te­lepítsenek be, az aratósztrájkok egyszersmindenkorra való le­törésére . A több száz helységben kitört aratósztrájkokat u­­gyan terrorral leverték, ennek ellenére mindez nem volt hiába való, mert több helyen bizonyos eredményeket értek el, s a magyar földmunkásság ráébredt saját erejére. Mint láttuk már a rendőrség is megfelelően értékel­te Tárkonyiék fellépését, csak a SZDP PV-je viselkedett úgy, mintha fülébe "forró ólmot" öntöttek volna, s ahelyett hogy > élére állt volna a mozgalomnak, s Várkonyival kiegyezve egyre erősebb akciókra ösztönözte volna a földmunkásságot, szégyen­letesen megalkudott a helyzettel látva a hatalom terrorját, a

Next

/
Thumbnails
Contents