Nagy Dezső: A ceglédi földmunkásmozgalom története 1919-ig - Ceglédi füzetek 10. (Budapest, 1960)
III. A munkásosztály első szívdobbánasai, 1890 - 1895
- 12 -kaidő leszállítását, de azt nem a munkások szervezett erejétől, hanem a munkaadók belátásától tenné függővé. /22/ A SZDP ' Is felfigyelt a földmunkások elégedetlenségére és a párt vezetői 1889- ben résztvettek és felszólaltak egy dömsödi népgyulésen. 1890- ben a pártkongresszuson ott volt néhány földmunkás ls*aklk nagyhangon panaszkodtak." /23/ Ezldőben már működtek Aradon, Orosházán, Hódmezővásárhelyen földmunkásegyletek, ahol a szocialista gondolatot terjesztették. A szocialista agitáció olyan hatásosan terjedt a nincstelen és embertelen munkafeltételek között élő földmunkások körében, hogy rövidesen elkeseredett zendülésük közepette csaptak össze az elnyomó hatalommal.1891- Orosháza, Békéscsaba, Battonya... A zendülést leverő katonaság soraiban ott volt Csizmadia Sándor is,aki"midŐn levetette mundérját, lelkes hive lett a szocializmusnak." /24/ Az alföldi zendülések között kiemelkedő hely Illeti meg a Szántó Kovács János nevéhez fűződő hódmezővásárhelyi összecsapást.melynek leverése után kivételes állapotot vezettek be az Alföldöni - Így vélték elnyomni a földmunkásmozgalmakat. Nem feladatunk Itt a SZ1)P agrárpolitikájának, vonalvezetésének részletes elemzése, azonban röviden érzékeltetnünk kefl az akkori egyetlen munkáspárt felfogását, mind az agrárkérdésről, mind a forradalommal kapcsolatban.A SZDP 1894-es agrárhatározata a földosztás gondolatát végső soron elveti. Ebben nagy része volt a meg-megujuló pártviszályoknak, mely a pártvezetésben az osztályharcos csoport és a kispolgári reformisták között robbant ki. Az 1896-os tavaszi pártkongresszuson résztvettek a vezetésből kiszorult osztályharcos ellenzék tagjai is de a hatalomra jitott kispolgári opportunisták terrorral és megfélemlitéssel elfojtották az ellenzék hangját,majd az ellenzéki munkásokat eltávolitották a kongresszusról. Ezen a kongresszuson lényegében eldőlt a párt további tevékenységének és irányvonalának sorsat az osztályharcos csoport kiszorult a vezetésből, 8 az szinte teljes egészében az opportunisták ragadták magukhoz. A következő időkben világosan látszott, hogy az uj pártvezetőség nem hajlandó a proletártömeget mozgósítani sem a meginduló hatósági üldözések ellen, sem pedig az egyre égetőbb