Nagy Dezső: Cegléd - Pest megyei tájak 2. (Budapest, 1959)

Cegléd történetéből

A város fejlődésével megnövekedtek az osztálykülönbségek és ez az alacsonyabb életszínvonalon élők fokozottabb kizsákmányolásával járt. Ez ellen igen erőteljesen tiltakozott az értelmes és tanulékony jobbágyság. Bizonyítéka ennek, hogy 1514-ben plébánosa, Mészáros Lőrinc vezérletével csaknem teljes egészében csatlakozott Dózsa György seregéhez és híven követte vezérét.

Bár erről az időszakról különösen Cegléddel kapcsolatban igen kevés hiteles dokumentum maradt fenn. Dózsa, Mészáros Lőrinc és a jobbágyok tettének fénye bevilágított az utánuk következő századok sötétségébe. Az események példája a magyar irodalom legemlékezetesebb forradalmi műveit ihlette. Emlékezzünk csak Petőfire :

Még kér a nép, most adjatok neki . . .

Vagy nem tudjátok, milyen rettenetes a nép,

Mikor nem kér, hanem vesz, ragad?

Nem hallottátok Dózsa György hírét . . .

DÓZSA

40 000 főnyi parasztseregének útját egész Európa figyelte. Engels is nagyra értékelte. A Pest-Budáról elindult „keresztes sereg” Cegléden pihent meg erőgyűjtésre és itt kapta meg eszmei indítékait is, amelyet a Cegléden Dózsához csatlakozó ceglédi pap (Mészáros Lőrinc) dolgozott ki Dózsa számára : a hűbériség megdöntését forradalmi úton.

Ezt bizonyítja Dózsának, a jobbágyokhoz intézett ceglédi kiáltványa is :

„Javaitok és fejetek veszésének terhe mellett parancsoljuk és rendeljük, hogy rögtön és azonnal, minden késedelem és kifogás nélkül jöjjetek, igyekezzetek és repül-7