Nagy Dezső: A tanácshatalom története Cegléden - Ceglédi füzetek 7. (Budapest, 1959)

III. A Tanácsköztársaság időszaka Cegléden, 1919. III. 10 - VIII. #-ig

- 5o -keBedésee1 Beim Adás elvtárBat /99/ választotta meg, aki rövid beszédben köszönte meg a bizalmat, /loo/

A vöröakatonák mindennappá élete a ceglédi kaszárnyában

Egész nap komolyan gyakorlatoznak és "kedves pajtás, elvtárs"-nak szólítják egymást. Itt mindenki ember. Pegyelem van, A ridegséget megszüntették és szórakozási lehetőségeik Is vannak. Az udvaron remek kis kert gazdaságot rendeztek be.

A katonák között lelkes a hangulat, /lol/

Szamuely és Vágó népbiztosok beszédei a frontra induló vöröskatonákhoz.

Mikor a román csapatok átlépték a demarkációs vonalat,a Cegléden állomásozó egységek elindultak feltartóztatásukra. Május 1.-én a városban tartózkodott Vágó és Szamuely népbiztos,akik lelkesítő beszédet intéztek a fkontra induló vöröskatcnákhoz.

Vágó népbiztos óva intett mindenkit, akik a román betörés kapcsán azt várják, hogy visszaáll a régi rend, s a katonáktól kemény helytállást kíván a proletárhatalom védelmében, Beszédét igy fejezte bes

"Sem az oláhtól, sem a ráctól nem félünk, mienk a szabadság,a boldog jövőt senki istenfia el nem veheti tőlünk /ügy van! Éljen!/"

Majd Szamuely Tibor szólt a katonákhoz:

"Amikor százezer és millió munkást és parasztot hajtottak & vágóhídra,azt mondották a kapitalisták,hogy ez lesz az utolsó háboru.Nem igaz! Ahogy mindenben hazudtak, úgy hazudtak ebben is. Ez a volt háború egy újabb háborút szült.