Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
89 SINKOVICS REZSŐ Budapest, 1900—1941 Asztalos mesterséget tanult. 1917-ben tagja lett a Famunkás Szakszervezetnek. 1924-ben egyik alapító tagja az MSZDP gyömrői szervezetének, melynek titkárává is megválasztották. Budapestre járt dolgozni, s így került kapcsolatba 1925-ben az MSZMP-vel. Ennek hatására a gyömrői szociáldemokraták többsége Sinkovics Rezső vezetésével átlépett az MSZMP-be, s annak önálló csoportjává alakult. 1926-ban részt vett abban a tüntetésben, amelyet az MSZMP rendezett a Belügyminisztérium előtt tiltakozva a párt üldözése ellen. 55 társával együtt letartóztatták, de később elengedték. 1929-ben újra letartóztatták, de néhány hét múlva szabadon engedték. Szemináriumot tartott, szavalókórust szervezett. Tevékenységének célja az illegális kommunista sejt megalakítása volt. 1931- ben a KMP vezetői megbízták a pestkörnyéki mozgalom irányításával. Még ez évben Maglódon, Péterin, és Gyomron megalakultak a kommunista sejtek. 1931 őszén az illegális pártkonferencián a kerületi titkárság vezetője lett. 1932- ben letartóztatták és a rákoscsabai községházán vallatták, megkínozták. A Budapesti Királyi Büntetőszék két év és nyolc hónapi fegyházra ítélte. Büntetését Szegeden töltötte be. 1933-ben szabadult és bekapcsolódott a Vasas Szakszervezet kommunista ellenzékének munkájába. Kijárt a Gödi Fészekbe, és a Vörös Segély mozgalomban tevékenykedett. 1935 júliusában Gödön elfogták, de három hónap múlva bizonyíték hiányában elengedték. Rendőri felügyelet alá helyezték, többször kihallgatták. Súlyos beteg volt, de anyagi helyzete nem tette lehetővé a kórházi ápolást. Tovább dolgozott betegen is, 1941 tavaszán bekövetkezett haláláig. SITKÉI SÁNDOR Dunaszentgyörgy, 1896—1976 Lakatos, az első világháborúban a haditengerészetnél szolgált. 1918 februárjában részt vett a cattarói matrózlázadásban. 1918 novemberében leszerelt, s hazatért Budapestre. 1918 novembertől 1919 márciusáig tengerész nemzetőr, a Tanácsköztársaság létrejötte után a Cserny-féle különítmény tagja. A proletárhatalom idején végzett tevékenységéért 1920-ban két évi és hat hónapi börtönre ítélték. Büntetésének letöltése után két évre Zalaegerszegre internálták. Szabadulása után rendőri felügyelet alá helyezték. Alkalmi munkákból élt. 1930-ban Belgiumba emigrált, itt két évig bányában dolgozott. Kapcsolatba került a Kommunista Párt magyar csoportjával. Rövidesen kiutasították Belgiumból. Hollandiába távozott, de nem tudott elhelyezkedni, s 1931 végén hazatért Magyarországra. A Galvanokémia Festékgyárban dolgozott kezdetben üzemlakatosként, majd művezetőként. A második világháború idején üldözöttek rejtegetésével segítette az ellenállási mozgalmat. A felszabadulás után tagja lett az MKP-nak és a Szakszervezetnek. 1948-tól 1950-ig különféle vegyipari üzemekben volt munkásigazgató, majd 1950-től a Csepel Autógyárban dolgozott 1957-
