Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
75 PAPACSEK PÉTER Dunaharaszti, 1915—1937 Szülei 1904 táján költöztek Dunaharasztiba. Édesapja 1919-ben a Dunaharaszti községi direktórium egyik vezetője volt, ezért a Weiss Manfréd Művek egykori munkását a Tanácsköztársaság megdöntése után fekete listára tették bebörtönözték. Ifj. Papacsek Péter gyermekkorát Dunaharasztin töltötte, 1927 után került a csepeli Weiss Manfréd Művekbe, ahol kitanulta a vasöntő mesterséget. Az 1930-as években szervezett munkásként a baloldali mozgalmak aktív tagjának számított, így illegális pártmegbizatásként az 1937. évi párizsi világkiállítás ürügyén Franciaországba utazott, s onnan Spanyolországba ment. Rövid katonai kiképzés után az estramadurai fronton harcolt. A frontszakasz offenzívájában a 45-ös hadosztály kötelékében lévő XII. Nemzetközi Brigád tagja volt. A Grand Picco hegy körüli harcokban halálos sebet kapott. PÁPAI ANDRÁS Újpest, 1898-1975 Az Első Magyar Gazdasági Gépgyárban géplakatos szakmát tanult. Még tanoncévei alatt, 1915-ben kapcsolatba került a vasas ifjúsági mozgalommal. 1917-ben belépett a Vasas Szakszervezetbe. A Tanácsköztársaság idején vöröskatona volt. A proletárhatalom leverése után egy ideig az Első Magyar Gazdasági Gépgyárban dolgozott, majd a Standard Villamossági RT-ba került. Itt bizalmi, vezetőbizalmi funkciót töltött be, majd 1930-tól egészen a felszabadulás utáni időkig főbizalmi volt. 1925-ben belépett az MSZDP-be. Felszabadulás után a Standard gyár üzemi bizottságának elnöke volt 1948-ig. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták. 1955-ben szabadlábra helyezték. Kiszabadulása után a Videnta csiszológyárban helyezkedett el, innen ment nyugdíjba 1957 márciusában. Ürömi lakos volt. Párttagságát 1925-től, munkásmozgalmi múltját 1915-től ismerték el. PAPP ISTVÁN Újpest, 1899-1972 Menhelyi gyermekként nőtt fel, majd Jászárokszállásra került nevelőszülőkhöz. Az öt elemi elvégzése után gazdasági cseléd lett. 1917-ben sorozták be katonának. A Tanácsköztársaság győzelme után önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe. A cseh, majd a román frontra irányították. Részt vett az 1919. július 20-án indított offenzívában. A Tanácsköztársaság leverése után Jászárokszállásra költözött. Itt házi internálásra ítélték, s napszámos munkából élt. Miután feloldották rendőri felügyeletét, Gyöngyösre ment kubikmunkára. 1920-ban bevonultatták, 1922-ben szerelték le. 1922 februárjában lépett a szakszervezetbe.
