Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
61 országba emigrált, ahol 1926-ban az FKP tagja lett. 1936-ban Spanyolországban harcolt a Nemzetközi Brigád soraiban. Franciaország német megszállása idején röplapok, plakátok készítésében vett részt, később egy partizánosztagban harcolt a fasizmus ellen. 1945-ben hazatért, az MKP központi székházában dolgozott. 1947-ben Pilisszentivánra költözött, 1948-tól haláláig súlyos betegségben szenvedett. MAJOR JÓZSEF Pilisszentiván, 1918—1943 Bányalakatosként dolgozott Esztergomban. A második világháború idején a frontra került. 1942 júniusában a tábori bíróság lázító magatartás és önkényes távozás miatt hathavi szigorított börtönre ítélte. Ekkor első vonalbeli szolgálatra jelentkezett, s 1942 július 17-én átszökött a szovjet partizánokhoz. A bijanszki erdőben harcolt. Már az első összecsapás után parancsnoki dicséretben részesült. Majd a felderitőkhöz került, s rövidesen parancsnokuk lett. Hősiességéért megkapta a Honvédő Háború Partizánja kitüntetés első fokozatát. 1943. július 9-én a partizánok ellenséges gyűrűbe kerültek. A harcok során Major József végül egyedül maradt a csapatból. Élve nem tudták elfogni, mert az utolsó golyóval főbelőtte magát. MAJOR LAJOS Garamdamásd, 1898—1975 Édesapja földmunkás volt. 1917 januárjában bevonultatták katonának. A Tanácsköztársaság idején belépett a Vörös Hadseregbe. Részt vett a cseh burzsoá csapatok elleni harcokban az Ipoly mentén, majd a tragikus végű tiszai offenzívában. Augusztus végére hazakerült az akkor már Csehszlovákiához tartozó szülőfalujába és szeptemberben az oroszkai cukorgyár dolgozója lett. Belépett az Élelmezési Munkások Szakszervezetébe és kezdettől fogva tagja volt Csehszlovákia Kommunista Pártjának (1921). Több éven keresztül a CSKP alapszervezetében vezetőségi tagként is tevékenykedett. 1926-ban részt vett a részleges sikerrel végződött cukorgyári sztrájkban. A sztrájkban való részvétele miatt 1927-ben elbocsátották. A bécsi döntések után továbbra is tagja maradt a most már illegálissá vált kommunista pártnak. Rendőri felügyelet alá helyezték, majd a háború alatt mint szakképzett munkaerő visszakerült a cukorgyárba. Jelentős károkat okozó szabotázs tevékenységet fejtett ki elvtársaival együtt. A felszabadulást 1945. március 26-án érte meg, alapító tagja és egyben vezetője is lett Garamdamásdon a legális Csehszlovák Kommunista Párt helyi szervezetének. 1947 januárjában Magyarországra települt és a MAV-nál dolgozott 1957 márciusáig. 1956 végén jelentkezett a karhatalomba, de idős korára való tekintettel nem vették igénybe szolgálatait. 1921-től haláláig hűséges harcosa maradt a kommunista mozgalomnak.
