Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
55 KURUC BÉLA Budapest, 1916—1965 Kifutó, segédmunkás. 1937-től a MSZDP VII. kerületi ifi-csoportjának és a szakszervezetében a kifutók szakosztályának tagja. Részt vett az ificsoport minden jelentősebb akciójában, pl. a nyilasok megtámadásában a Tompa utcában, Népszava előfizetés-gyűjtésben, Vörös Segély-munkában, röpcédula terjesztésben. 1942 áprilisában behívták munkaszolgálatra. 1942 decemberében leszerelt, 1944 tavaszán újra behívták a jugoszláviai Borba került. Innen sikerült átszöknie a jugoszláv Népfelszabadító Hadsereghez. A fasisztákkal vívott harcok során megsebesült. 1944 október utolsó napjaiban átjött Magyarországra. Az akkor már felszabadult Szegeden belépett a MKP-ba. A rendőrségen dolgozott, majd a főváros felszabadulása után hazatért Budapestre. A pártőrség parancsnoka lett. 1946-ban pártiskolát végzett, majd a tihanyi üdülő megszervezésével bízták meg. A bányák államosítása idején a Magyar Állami Szénbányák ellenőrzési osztályára került. 1948 júliusában a Magyar Dolgozók Pártja Pest megyei Bizottságának káderfelelőse lett. 1950 elején a Csepel Autógyár Pártbizottsága titkárává választották, ősszel egyéves pártiskolára került, majd a Pártközpont instruktora volt 1953-ig. Két évig minisztériumban dolgozott. 1955 júniusában került ismét a Csepel Autógyár Pártbizottságának élére. 1957 novemberétől a Gödöllői Járási Pártbizottság titkára, majd 1963-tól haláláig az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára volt. Párttagságát 1937-től ismerték el. KUSCHIÉ ERNŐ 1875-1919 Gépészmérnök. A Tanácsköztársaság idején Alsó-Gödön munkástanácstag volt. Részt vett a pártszervezésben. Göd-pusztáról hurcolták el a románok és a Tanácsköztársaság leverése utáni napokban meggyilkolták. LACZFALVI ISTVÁN Pereces, 1887—1967 Apja bányakovács volt. A család három fiú tagja ő volt a legidősebb, egy önálló kisiparosnál tanulta meg a lakatos szakmát. 1913-ban a Diósgyőri Vasgyárban helyezkedett el. Egy baleset folytán megrokkant, emiatt nem kellett bevonulnia. A háború egyre súlyosabb terheket rótt a munkásokra, az elégedetlenségből sztrájk bontakozott ki, amelynek Laczfalvi tevékeny szervezője volt. A sztrájk letörése után kénytelen volt feleségével együtt Budapestre költözni és ott munkát keresni. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben teljesített szolgálatot, egysége a főváros védelmét biztosította. A proletárdiktatúra megdöntése után fogságba került, majd kiszabadulva Angyalföldön, a Ma-
