Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)

Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből

45 1943-ban szabotázs gyanújával ismét letartóztatták, de sikerült megszöknie és Magyarországra jött. Itt viszont a magyar hatóságok fogták el mint katonaszö­kevényt, 2 év fogságra ítélték. 1944-ben Szeged város kiürítésével a foglyokat is nyugatra irányították, de útközben a bajai átkelésnél sikerült megszöknie. Hazatért Kalocsára, itt érte a felszabadulás. Részt vett az MKP helyi szervezete megalakításában, melynek vezetőségi tagjává választották. Tagja lett a Nemzeti Bizottságnak és az Igazoló Bizottságnak is, majd a helyi rendőrség politikai osz­tályának vezetésével bízták meg. Később Budakeszire költözött, aktívan részt vett az 1956-os ellenforradalom leverésében, a szocialista hatalom megszilárdítá­sáért vívott harcban. Párttagságát 1936-tól, a munkásmozgalomban való részvételét 1929-től ismerték el. KECSKÉS JÁNOS Nagyvárad, 1880—1943 Malomipari munkás, a századforduló első éveiben már egy nagyváradi ma­­lommunkás-sztrájk szervezői között találjuk, emiatt el is kellett hagynia szülő­városát. Budapestre került, több nagy malomban dolgozott. Itt is hamarosan kapcsolatot talált a munkásmozgalommal, 1906-ban belépett a Magyarországi Molnárok és Malommunkások Szakegyletébe, amelynek haláláig kimagaslóan aktív tagja maradt. 1906-ban beválasztották a Felügyelő Bizottságba, majd több éven keresztül a Központi Vezetőségbe. 1910-ben egyik sztrájkharcuk bukása után Kecskés János is munka nélkül maradt. Először egy malomban talált munkát, majd 1914-től 1917-ig a temesvári betegpénztár alkalmazottjaként dolgozott. A Tanácsköztársaság idején a Szakszervezetek helyettes titkára volt. A proletárdiktatúra megdöntése után hosszú ideig félrevonult a vezetői tevékenységtől, különböző helyeken dolgozott, végül a Százados úti kenyér­gyárban helyezkedett el, ahol élete végéig lisztraktámok volt. Ezekben az évek­ben telepedett le családjával Gyálon. 1938-ban a Malomipari Munkások Országos Szövetségének korelnöke, 1941-ben elnöke lett, mely funkcióját haláláig megtartotta. Egészségi állapota fokozatosan romlott, a szakmai betegség: a tüdő- és szívasztma mind jobban el­hatalmasodott szervezetében. Gyálon helyezték örök nyugalomra. KELEMEN ISTVÁN Nagykőrös, 1880—1920 Földműves. Az első világháború kitörésekor behívták katonának, 1918-ban került haza. A polgári demokratikus forradalom győzelme után nemzetőr lett, a Tanácsköztársaság kikiáltása után pedig vörösőr. A kalocsai ellenforradalom leve­résére és az ottani rend fenntartására Nagykőrösről 35 vörösőrt vezényeltek Ka-

Next

/
Thumbnails
Contents