Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)

Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből

KANCSÁR GYULA Bugyi, 1920-1956

Szegényparaszt családból származott. Az elemi iskola elvégzése után mezőgazdasági cseléd volt. A felszabadulás után, 1946-ban előbb a demokratikus hadsereg, majd a rendőrség állományába került, ahol tevékenysége alapján főtörzsőrmesteri rangot kapott. 1951-től Dévaványán, 1954-től Csabacsüdön teljesített szolgálatot. A Magyar Kommunista Pártnak 1947-ben lett a tagja. Az ellenforradalom idején 18 fős ellenforradalmi csoport körülzárta irodáját, Kancsár Gyula nem akart a kezükbe kerülni, inkább az önkéntes halált választotta. A Belügyminisztérium 1957-ben hősi halottá nyilvánította és rendőr alhadnaggyá léptette elő.

KAPOSI JÓZSEF Százhalombatta, 1895—1967

Uradalmi cselédek gyermeke volt. A Magyarországi Szocialista Munkáspárt tagjaként tevékenykedett annak megszűnéséig. 1930-ban Gyulán az MSZDP tagja lett. Tevékenységéért 1942-ben letartóztatták, de bizonyítékok hiányában felmentést kapott. A felszabadulás után a kommunista pártban alapszervezeti titkárként dolgozott. 1949-ben alapító tagja volt a helyi első termelőszövetkezetnek. Nyugdíjazásáig ott dolgozott.

KAPPENSTEIN GYULA Sátoraljaújhely, 1890—1976

Kőművessegéd, 1910-ben szabadult fel és Újpesten helyezkedett el. 1911 márciusában belépett a MÉMOSZ újpesti szervezetébe. Az első világháborút végigharcolta, kétszer is megsebesült. 1918 decemberében szerelt le, visszament újpesti munkahelyére, majd Ceglédre költözött a szüleihez. Itt részt vett a munkásotthon helyrehozásában, majd megalakították az építőmunkások ceglédi szervezetét, amelynek pénztárosa volt 1929-ig. 1923-ban tagja lett az MSZDP helyi szervezetének, amelynek szintén pénztárosává választották. 1929-ben családjával Budapestre (Angyalföld) költözött, munkásmozgalmi tevékenységét megszakítás nélkül folytatta.

Munkahelyén bizalminak választották. A felszabadulás után az SZDP XIII. kerületi szervezetében dolgozott, 1948-ban az MDP tagja lett. Munkahelye a 42/4-es építőipari vállalat, itt végezte pártmunkáját, mint propagandista, egy évig mint párttiíkár. 1954 decemberében nyugdíjba ment, majd Ceglédre költözött. Becsülettel részt vett itt is a párt- és társadalmi munkában.

Párttagságát 1923-tól, munkásmozgalomban való részvételét 1911-től ismerték el.