Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
40 JENEY ÁKOS Csömör, 1885-1971 A szakszervezeti mozgalomban 1904 óta vett részt. Az MSZDP-nek 1905- ben lett a tagja. 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság harcaiban, mint a 10. Munkásezred Második Zászlóaljának politikai megbizottja. Az ellenforradalom hatalomra jutása után három havi fogházbüntetést szenvedett. A felszabadulás után az SZDP gyömrői szervezetében volt vezetőségi tag, egyúttal elnöke a helyi Nemzeti Bizottságnak és a járási Igazoló Bizottságnak is. 1950-től a Gyárépítő NV-nál, majd 1957 évi nyugdíjazásáig az Állami Gazdaságok Szerelő- és Segédipari Vállalatánál dolgozott. JOÁNOVICS SÁNDOR Versec, 1868-1953 Gyógyszerész. 1908-ban Budán alapított egy tíz-tizenöt alkalmazottat foglalkoztató kötszerüzemet. A század elején a Függetlenségi Párt tagja volt, majd 1907-ben belépett az MSZDP-be. Az első világháború idején mint kötszerüzemtulajdonos nem teljesített katonai szolgálatot. Az MSZDP 1917. november 25-i rendkívüli kongresszusán élesen bírálta a párt hivatalos politikáját és az orosz példa követésére hivta fel a magyar munkásosztályt. 1918 őszén belépett a megalakuló KMP-ba. Novemberben a szentendrei Néptanács tagja lett. 1919 elején Joánovics üzemének helyiségében, az Erőd utca és az akkori Szegényház utca sarkán lévő épületben alakult meg a budapesti II. kerületi pártszervezet. A kerületi választmány tagjává választották. A Tanácsköztársaság kikiáltása után, 1919. április 26-án Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye intéző bizottságának elnöke lett. Csak ezután, az ő irányításával távolították el a megyeháza reakciós vezetőit, és fogtak hozzá az új, a proletárhatalomnak megfelelő közigazgatási szervezet kialakításához. Küldöttként részt vett a Tanácsok Országos Gyűlésén, ahol beválasztották a Szövetséges Központi Intéző Bizottságba. A Tanácshatalom leverése után, 1919. augusztus 5-én letartóztatták, s tevékenységéért négy évi börtönre ítélték. 1921—22 fordulóján sikerült amnesztiával kiszabadulnia. Látva, hogy életfeltételeit az országban nem tudja biztosítani, 1928-ban visszatért szülőföldjére, Versecre, s itt egy gyógyszertárat vásárolt. S noha a rendőrség ott is több ízben zaklatta, lehetőségeihez és erejéhez mérten bekapcsolódott a munkásmozgalomba. A mozgalmat anyagilag támogatta, ezen kívül gyógyszertára a kommunisták gyülekezőhelye lett. 1941-ben Belgrádba költözött. Az ekkor már 73 éves embert a Gestapo két ízben is letartóztatta. A felszabadulás után egy ideig még részt vett a párt munkájában.
