Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
15 BÓDOG ISTVÁN Kiskunfélegyháza, 1898—1976 Földmunkás családban született. Négy elemi iskolát végzett, majd 18 éves koráig cselédeskedett paraszti családoknál. 1916-tól katona volt a román fronton. A Tanácsköztársaság ideje alatt a Vörös Hadseregben harcolt a szolnoki hídfőnél, majd a Budapesten kitört ellenforradalmi lázadással szemben védte a „Szovjet-házat . A Tanácsköztársaság megdöntése után visszatért Félegyházára, de a Héjjas-banda üldözései elől egy ideig bujkálnia kellett. 1920 nyarán Kiskunfélegyházán elvtársaival megalakította a Földmunkásszövetség helyi csoportját. 1921-től vidékre és Budapestre járt kubik munkára, míg 1930 tavaszán családostól a fővárosi Auguszta-telepre költözött. 1932-től 1935-ig tagja volt a Földmunkás Szövetség Szervező Bizottságának. Részt vett az illegális KMP munkájában. A felszabadulás után Budapesten belépett az MKP-ba, majd 1946-ban Törökbálintra települve tagja lett a földosztó bizottságnak. A DÉFOSZ megalakulásakor vezetőségi tagnak választották meg. 1953-ban belépett a tszcs-be, melynek vezetőségi tagja lett. 1960-tól nyugdíjazásáig az „Új hajnal” tsz-ben dolgozott. Munkásmozgalmi múltját 1919-től, párttagságát 1932-től ismerték el. BODOR ISTVÁN Fülek, 1899-1971 Lakatossegéd, 1916 novemberében bevonultatták katonának. A román, majd az orosz fronton szolgált. 1919-ben a Vörös Hadsereg tüzéreként vett részt az északi hadjáratban, majd a tiszai offenzivában. Szolnoknál román fogságba esett. 1924-ig Csehszlovákiában élt, majd kivándorolt Franciaországba, ahol autószerelő szakmát tanult. 1931-ben belépett a kommunista vezetésű szakszervezetbe, a CGTU-ba, 1934-ben pedig tagja lett a Francia Kommunista Pártnak. A spanyol polgárháború idején all. Nemzetközi Brigád kötelékében harcolt 1939-ig. Ekkor visszatért Franciaországba, s folytatta korábbi mozgalmi munkáját. 1942-ben hazatelepült Magyarországra, itthon a háború alatt különböző munkahelyeken dolgozva szakszervezeti tevékenységet végzett. A felszabadulás után Budaörsön a földműves szövetkezeti mozgalomban dolgozott, majd a füzesabonyi gépállomásra ment szerelőnek. Az 1956-os ellenforradalom idején, október 24-én önként jelentkezett a Belügyminisztériumban a népi demokratikus rend védelmére. Az I. Karhatalmi Ezred tagjaként harcolt az ellenforradalom erői ellen. Innen vonult nyugdíjba 1958 júniusában. Munkásmozgalomban való részvételét 1919-től, párttagságát 1934-tól ismerték el.
