Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)

Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből

112

1958-as nyugdíjazásáig a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának politikai munkatársa. Az ellenforradalom idején fegyverrel védte a munkáshatalmat, majd részt vett a párt újjászervezésében.

Haláláig tagja volt az MSZMP XVII. kerületi bizottságának.

ZIEGER ZOLTÁN Nyíregyháza, 1898—1976

Nyomdászmesterséget tanult, 1915-ben elhelyezkedett a Székesfővárosi Házinyomdában. Ezzel egyidejűleg belépett a szakszervezetbe és az MSZDP-be. Az első világháború ideje alatt bevonultatták katonának, de két ízben is megszökött. A polgári forradalom győzelme után ismét behívták katonának. Tagja lett a Katonatanácsnak, ennek révén került kapcsolatba a Kommunisták Magyarországi Pártjával. A Tanácsköztársaság ideje alatt részt vett az ellenforradalmi megmozdulások leverésében, az északi hadjáratban és a tiszai offenzívában. A Tanácsköztársaság megdöntése után egy ideig Romániában élt, ahol nagy aktivitással vett részt a mozgalmi életben.

1927-ben tért vissza Magyarországra, egy vidéki nyomdánál helyezkedett el. 1932-ben költözött Budaörsre, ahol kapcsolatot teremtett az illegális kommunista sejttel, miközben állandó rendőri felügyelet alatt állott. Az 1930-as évektől 1951-ig sajtókihordással pótolta járadékát, majd 1951-ben elhelyezkedett az I. sz. Épületelemgyárba mint járadékos rokkant. Társadalmi munkát végzett a XI. kerületben, ahol népi ellenőr volt.

ZWICK JÁNOS 1894-1920

Rézlakatossegéd, fiatalon bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba. Az első világháború kitörésekor behívták katonának. 1915-ben megsebesült, s a frontra már nem kellett visszatérnie. 1917-től a Magyar Általános Gépgyárban dolgozott. Fáradhatatlanul agitált az 1918 januári általános sztrájk mellett. A Tanácsköztársaság kikiáltása után belépett a Vörös Hadseregbe és a Csepeli Vasasezred 8. századának parancsnokaiéit. 1919 júniusában részt vett a ráckevei ellenforradalmi lázadás leverésében. Az ellenforradalmi megmozdulás kezdeményezőit a csepeli Forradalmi Törvényszék 1919. június 29-én halálraítélté. A kivégző osztagot hivatalból a vörösőrség parancsnoka, Zwick János vezényelte. A tanácshatalom leverése után a Pestvidéki Királyi Törvényszék Zwick Jánost halálra ítélte és 1920. július 16-án kivégezték.