Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
109 VÁSÁRHELYI KÁLMÁN Hódmezővásárhely, 1891 — 1919 Újságíró. A munkásmozgalommal az első világháború idején került kapcsolatba. Képzett marxista lett. A polgári demokratikus forradalom után Szentendrén végzett politikai munkát. A Tanácsköztársaság kikiáltása után teljhatalmú politikai megbízottként Szentendrén szervezte a proletárdiktatúra apparátusát, maga is a Városi Munkástanács tagja lett. 1919 áprilisában a hadügyi népbiztosság megbízottjaként Makóra küldték. Április 23-án a helyi ellenforradalmárok azt követelték, hogy a tanácskormány rekvirálásokkal kapcsolatos rendeletét vonja vissza. Vásárhelyi a fenyegetések ellenére sem volt erre hajlandó. Az ellenforradalmárok ekkor bestiális módon meggyilkolták. VIGH ÁRPÁD LÁSZLÓ Rákospalota, 1919—1973 Szobafestő és mázoló, 1940 decemberéig, katonai bevonulásáig gyárban dolgozott. Családja 1940-ban Pilisszentivánra költözött, apja és fivérei a szénbányánál vállaltak munkát. 1943-ban leszerelt és ő is munkát vállalt a bányában. Ekkor került közelebbi kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1944-ben frontszolgálatra vonultatták be. 1945 elején átállt a szovjet csapatokhoz, megsebesült. Április végén hazatért. Pilisszentivánon megalakították az MKP községi szervezetét, amelynek később titkára lett. 1946 és 1948 között az MKP, majd az MDP budakörnyéki járási titkára, illetve az Észak-Pest megyei Választmány tagja. 1949-től haláláig különböző vezető tisztségeket töltött be a Bányász Szakszervezet központi szerveiben. 1961-től volt a Bányász Szakszervezet titkára. VONNÁK ILLÉS Nagykáta, 1869—1934 Földmunkás, fiatalon lett a helyi földmunkásmozgalom elismert vezetője. Az MSZDP V. kongresszusán 1897-ben már Vonnák Illés képviselte a nagykátai földmunkástagozatot. Egyik szervezője az 1897-es nyári aratósztrájknak a járásban, s ezért a hatóságok a többi vezetővel őt is letartóztatták. 1898 májusában nagygyűlést szervezett Nagykátán, amelyen 3000 ember gyűlt össze. A gyűlésen felszólalt Pfeifer Sándor, a Népszava szerkesztője, a pártvezetőség tagja. A jelenlévő szolgabíró a gyűlést feloszlatta, majd Vonnák Illés és Pfeifer Sándor ellen „lázítás címén vádat emeltek. A megyei bíróság Vonnákot két és félévi fegyházbüntetésre ítélte, a fellebbezés után azonban az ítélőtábla felmentette és szabadlábra helyezte. További sorsáról kevés adatunk van. 1914-ben behívták katonának, 1919- ben vöröskatona lett, a Tanácsköztársaság megdöntése után bujkálni kényszerült. Idős korára teljesen elszegényedett, 1931-ben el kellett adnia nagykátai házát és haláláig a szentmártonkátai homoki szőlőjében egy ideiglenes kunyhóban húzta meg magát.
