Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
102 let alatt állt. Ennek ellenére részt vett az MSZDP munkájában, noha a MÁV-alkalmazottak számára ez tiltott volt. Mivel párttagsága kitudódott, 1935-ben napszámos munkára osztották be, s ebben a minőségben dolgozott 1945-ig. A felszabadulás után az üzem szociáldemokrata pártszervezetének elnöke lett. 1948 februárjában belépett az MKP-ba, majd az egyesülés után az MDP tagja lett. A MÁV Dunakeszi Főműhelyében a felszabadulás után csoportvezető, 1949-től művezető, majd főművezető volt. Az ellenforradalom leverése után részt vett a párt újjászervezésében, annak titkára lett, ezt a funkcióját nyugdíjaztatásáig — 1960-ig — betöltötte. 1961-ig a község párttitkára, majd a helyi KTSZ-ek párttitkára lett. Tagja volt a Munkásőrségnek és a Járási Tanácsnak. Munkásmozgalmi múltját 1919-től, párttagságát 1927-től ismerték el. TÓSZEGI JÓZSEF Nagykőrös, 1893—1946 Péksegéd, a Tanácsköztársaság kikiáltása után április végén a Vörösőrség keretében szervezett Bandi Ferenc vezette különítmény tagja lett. Júniusban a cseh fronton harcolt. Az ellenforradalom hatalomra jutása után elfogták. Tevékenységéért a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék 1920. március 19-én kétévi börtönbüntetésre és öt évi hivatalvesztésre ítélte. Büntetését a szegedi börtönben töltötte. 1921. december 29-én szabadult. Szakmájában nem tudott elhelyezkedni. 1923-ban kivándorolt Franciaországba, s itt élt 1926-ig. Hazatérve tagjaiéit a szakszervezetnek. Baloldali meggyőződésének hangot adott, ezért gyakran kellett munkahelyet változtatnia. Tiszavárkonyon érte a felszabadulás. Az elsők között lépett a Magyar Kommunista Párt soraiba. Egészségi állapota rövidesen megromlott, 1946 áprilisában súlyos betegségben meghalt. TÓTH IMRE Király helmec, 1897—1969 Cipészsegéd, 1913-ban szabadult. Az első világháború kitörése után az orosz frontra került, ahol 1916-ban fogságba esett. 1917-ben Péterváron a Vörös Gárda tagjaként részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. 1918-ban hazatért Magyarországra és a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg harcosaként előbb a csehszlovák, majd a román fronton harcolt. A proletárdiktatúra megdöntése után hazatért szülőföldjére, s 1923-ban belépett a CSKP- ba. Az 1930-as években a Vörös Segély járási megbízottja volt. A kommunista párt 1938-ban történt betiltása után illegális tevékenységet folytatott. A felszabadulás után tagja lett a legális Csehszlovák Kommunista Pártnak. 1947-ben áttelepült Magyarországra, belépett a Magyar Kommunista Pártba. A Honvédelmi Minisztérium polgári alkalmazottja lett, és lakóhelyén, Diósdon 1949-ben a
