Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)

V. A város munkásmozglam a Horthy-korszak alatt

ebben. Ugyanakkor a revizionista hullám nem hagyta Cegléd társadalmát sem érzéketlenül. A demagóg politika befolyására a város díszközgyűlésen szavazott köszönetét Hitlernek és Mussolininak a „trianoni békében” elcsatolt területek „visszatérése” alkalmával.

1939-ben már több nyilas párt is működött a városban. Név szerint: a „Magyar Nemzeti Szocialista Párt” hungarista csoportja, a „Festetich-féle” Magyar Nemzeti Front”. Tagjaik összlétszáma mintegy 700 fő volt.

A II. világháború éveiben a város társadalmi problémái még inkább súlyosbodtak. A nagyarányú bevonulások következtében a családok kereső nélkül maradtak. A végsőkig elkeseredett emberek több alkalommal rohamozták meg a városházát és erélyes, hathatós intézkedéseket követeltek helyzetük javítása érdekében a polgármestertől.

1940 tavaszától őszéig 4—5000 ember vonult be katonának a városból. Utánuk 52 500 pengő hadisegély járt az itthonmaradottaknak. A nincstelenek megrohamozták a városházát és nyomorúságos létviszonyaik hangoztatása mellett munkaalkalmakat is követeltek.

„A gyerekeket nem képesek táplálni és gyógykezeltetni, a szélsőséges téli hideg, a fűtetlen lakás és az influenzajárvány miatt sok a beteg és a halandóság is nagyobb” — írta a korabeli polgármesteri jelentés.

A mintegy kétszáz munkanélküli nevében küldöttség kereste fel a polgármestert és kifejezésre juttatták, hogy bárhová elmennek dolgozni, mert tavasz előtt a környékben munkára amúgy sem számíthatnak.

A korabeli szociális viszonyokra legyen példa az alábbi:

Egy 75%-os hadirokkant azt írta a ceglédi polgármesterhez:

„A jelen helyzetben a magam erejéből létezni tovább nem tudok. Állást kérek, még a talicskahúzást is elvállalom. Nyaklóval tudnám a talicskát tolni, kézfejhiányom ellenére. Semmiféle munkában nem válogatok. Gyermekeim éhezését látva, már az öngyilkosság gondolatával foglalkozom.”

Az 1943—44-es harctéri események a ceglédi lakosok hangulatára is komoly kihatással bírtak. A Jurcsek-féle rendszer megvalósíthatatlannak tűnt, a város zsidó lakossága — amelyet a megkülönböztető állami és városi intézkedések különösen érzékenyen sújtottak — angolszász győzelemben reménykedett, és mindenki békére vágyott. Már az ország német megszállása előtt hallatta hangját a „Békepárt”, amely kommunista szervezet. Leveleket küldött a különböző ceglédi cégeknek, felhívta őket, hogy sokszorosítva az üzeneteket továbbítsák azokat ügyfeleiknek.

A közellátás terén is komolyak, és egyre súlyosabbak lettek a problémák. A helyzet országszerte és Cegléden is — 1944 március 19-től kezdve, gyökeresen megváltozott. Ebben a mindenképpen nehéz helyzetben intenzíven folyt — minden veszélyeztetettség ellenére — a baloldali erők agitációs tevékenysége.

A háború utolsó hónapjainak szenvedései nem kerülték el Ceglédet sem. 1944 júliusának elején hullottak az első bombák a városra.

61