Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)

V. A város munkásmozglam a Horthy-korszak alatt

Ínségebédjegy 1933-ból

1930-ban a városnak közel 38 ezer lakosa volt. Az önálló iparosok 923-an voltak és összesen 335 segéddel és 443 inassal dolgoztak.

Az ipart a kisipar jellemezte, a „gyáripart” mindössze hat malom, egy téglagyár és egy szeszfőzde képviselte. A foglalkoztatott munkások létszáma pedig 200 körül volt.

A kifejezetten iparinak minősíthető termelésben kb. 1000 fő vett részt. Mindezek a számok mutatják, hogy viszonylag csekély az ipari munkásság létszáma Cegléden a két világháború közötti időszakban, ami magyarázata annak is, hogy a szervezett és öntudatos munkások még kevesebben voltak. Így világosabbá válik a városi munkásszervezetek viszonylag alacsony tömegbázisa, amely a tevékenység színvonalára is természetesen kihatott.

A munkanélküliek száma 1931-ben a városban közel 7000 fő volt. Ez a számadat a munkanélküliek családtagjait is magában foglalja. Mivel a megélhetési viszonyok igen nehezek voltak, sem a város vezetősége, sem a rendőrség nem engedélyezte az SZDP népgyűléseit. Az uralkodó körök ugyanis a szociális elégedetlenség miatt erősen tartottak attól, hogy a népgyűlés — az elkeseredés, a nyomor, a munkanélküliség súlyos bajainak hangoztatása mellett — egyéb módon is kifejezésre juttatja a rendszerrel szembeni elégedetlenségét.

Urbán Pál — bár korábbi börtönbüntetése miatt a Szociáldemokrata Párt vezetőségében hivatalosan nem vehetett részt — komoly ideológiai és gyakorlati segítséget nyújtott a helyi szervezet munkájának eredményessé és határozottá tételében.

58