Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)
V. A város munkásmozglam a Horthy-korszak alatt
V. A VÁROS MUNKÁSMOZGALMA A HORTHY-KORSZAK ALATT Cegléd munkásmozgalmának e fejezete elé egy rövid értékelés kívánkozik. Városunk Horthy-korszak alatti, illetve a felszabadulást követő gazdasági, politikai történetének kutatásával és feldolgozásával lényegében még adós a történettudomány. Ennek az összeállításnak — főleg ismeretterjesztő jellege miatt — sem lehetett feladata, hogy részletes képet adjon a város 1919—1945 közötti politikai történetéről. Csak jelzésszerűen, a kitekintés lehetőségének igényével és csupán vázlatosan kívánt e munka ezzel a korszakkal foglalkozni. A kutatások mai állása szerint állíthatjuk, hogy Cegléd legújabbkori munkásmozgalom és politikatörténete jóval sokszínűbb, árnyaltabb, összetettebb és gazdagabb, mint ahogy jelenleg felvázolni tudjuk. A részletes és hiteles kép kialakításához a következő időszak kutatásai adnak majd segítséget. 1919. augusztus 1-én a külső és belső reakció támadása a Tanácsköztársaságot megdöntötte. A jobboldali szociáldemokratákból álló Peidl-kormány hatnapos uralma megsemmisítette a dicsőséges 133 nap legfontosabb vívmányait. A megtorlásra törekvő ellenforradalmi erők a bevonult román királyi csapatok segítségével elkergették a Peidl-kormányt és Friedrich István vezetésével alakult kabinet. Az országban teljes volt a zűrzavar. A Dunántúlon ellenforradalmi tiszti különítmények garázdálkodtak, a Duna—Tisza köze a megszálló román csapatok ellenőrzése alatt állt. Megkezdődött a megtorlás a forradalomban résztvett személyek ellen. A Peidlkormány megtévesztő nyilatkozatai miatt helyükön maradt forradalmi vezetők sorra áldozatul estek a féktelen terrornak. Cegléden augusztus 2-án a Mosoiu tábornok vezetésével bevonuló román katonák a Városházáról távozásra kényszerítették a Munkástanács funkcionáriusait, és helyüket ismét a Tanácsköztársaság győzelmekor eltávolított régi reakciós tisztviselők foglalták el. Azonnal megkezdődött a proletárdiktatúra helyi vezetőinek a letartóztatása, megbilincselése, fogdába zárása illetve a város utcáin való körülvezetése, melynek során embertelen megszégyenítésben volt részük, ugyanakkor a forradalomban részt vett személyek fizikai megsemmisítése is megindult. Cegléd környékén Héjjas Iván és Prónay Pál különítményei végezték kegyetlen megtorlásukat. A románok által országszerte sok helyen létesített fogolytáborok egyike városunkban volt. Itt mintegy 7—8000 vöröskatonát, forradalmárt őriztek. Sok ceglédi sínylődött azonban a tápiósüly-sápi, illetve a piliscsabai sőt az aradi börtönökben illetve „káderozó” táborokban, ahol az őrzést a különítményes egységek „biztosították”. Többek között Jónás Gyula „Lenin fiú” ceglédi letartóztatása után a Margit körúti fegyházban „ismeretlen körülmények között” halt meg. A szintén ceglédi Plutzer Márton vöröskatonát a városban tartóztatták le és a laktanya börtönébe vitték, ahol agyonlőtték. 52
