Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)
II. Cegléd az első világháború idején
Az októberi forradalom hatására megélénkült a munkásmozgalmi élet Cegléden. November 10-e táján a telefon- és távirdamunkások bérmozgalmat kezdtek. Cegléd kezdeményezése nyomán a harc átterjedt az ország más részeire. Jogosan követelték fizetésük megjavítását, hiszen helyzetüket még az is nehezítette, hogy mindig más-más helyen dolgoztak, ezért jegyre járó fejadagjukat is nehezen tudták beszerezni. A mozgalom gazdasági követelésekkel lépett fel: kifejeződött azonban benne a dolgozók békevágya is. A bérharc néhány hét után eredménnyel fejeződött be. E sikeres bérmozgalommal a „Világszabadság” külön cikkben foglalkozott, megállapítva, hogy az elért eredmény a szervezkedésnek köszönhető. Egy hónappal a sikeres sztrájk után december 30-án a ceglédi távirdamunkások gyűlést tartottak. Ezen megjelentek a helyi pártszervezet vezetői és — érdeklődőként — más szakmák dolgozói is. Jellemző, hogy a gyűlés központi szónoka Urbán Pál, a helyi földmunkások veterán harcosa volt. Fokozott szervezkedésre buzdított, majd a politikai helyzetet ismertette. A gyűlés folyamán gyakran hangzottak el az orosz forradalmat éltető kiáltások. A december 30-i gyűlés igen szépen sikerült. A megmozdulás hatását mutatta három héttel később Urbán Pálnak a „Világszabadság”-ban megjelent cikke, mely „A ceglédi távirdamunkásokhoz” címet viselte. Személyes élményei alapján megállapította: a december 30-i gyűlés „nekem, mint régi szocialistának, igen tetszett, amikor láttam, hogy olyan szép számmal összejöttetek, hogy helyzetetek jobbátétele felől, emberi módon és mai kornak megfelelően kezdtetek tárgyalgatni.” Hirdette: haladjátok a nagy cél irányában, „az elnyomott milliók felszabadítása felé.” A távirdamunkások a továbbiakban is becsülettel vették ki részüket a mozgalom harcaiból. Lassabban haladt a szervezkedés a helyi MÁV-munkások körében. 1917 végén és 1918 elején ezen a vidéken is mutatkozott ugyan bizonyos megélénkülés. Január 6-án pl. a közeli Ceglédbercelen került sor komoly megmozdulásra. A jelenlevő (többnyire vasúti munkásokból álló) mintegy 400 főnyi tömegben sok ceglédi MÁV-dolgozó is ott volt. A gyűlést a Mayer-féle vendéglőben tartották. Donát Frigyes budapesti kiküldött beszédében a politikai helyzetet ismertette: külön kiemelte a béke kérdését. A jelenlevők soraiból gyakran éltették az orosz forradalmat és támadták a háborút. Cegléden is nagy érdeklődéssel kísérték (akárcsak az egész országban) a központi hatalmak béketárgyalásait Szovjet-Oroszországgal. Egész Ausztria— Magyarországon nagy felháborodást keltettek január közepén Berlin és Bécs kardcsörtető nyilatkozatai a fiatal szocialista állam ellen. Válaszul az egész monarchiában politikai tömegsztrájk tört ki. Magyarországon január 18-án kezdődött a mozgalom. Budapest munkásainak példája nyomán a sztrájk január 19-én vidékre is átterjedt. Több mint félmillió ember hagyta abba a munkát az országban, követelve az azonnali békekötést a szovjet állam javaslatai alapján, a demokratikus szabadságjogokat és a közellátás megjavítását. A január 18—21 között lezajlott tömegsztrájk azonban eredménytelenül ért véget. A Szociáldemokrata Párt vezetői ugyanis — a kormány üres ígéreteiben bízva — idő előtt leszerelték a mozgalmat. Cegléd munkássága is csatlakozott ehhez a jelentős sztrájkmozgalomhoz. A téglagyárban, a szeszfőzdében és a hat gőzmalomban leállt a munka. A ceglédi MÁV-dolgozók ugyancsak sztrájkba léptek. Később a Kereskedelemügyi Minisztérium jelentése — amikor beszámolt az ország vasutasainak a sztrájkban való részvételéről — külön kiemelte a ceglédieket. Megállapította, hogy a munkát abbahagyták „a szabadkai, szolnoki, ceglédi raktári, műhelyi és fűtőházi munkások.” A nagy sztrájkra való tekintettel a január 20-ra tervezett helyi föld22
