Magyar László - Péter Aladár: 75 éves asztaltársaság. A ceglédi asztalitenisz története (1931 - 2006) (Cegléd, 2007)
Bevezető
A második történelmi áttörés 1972-ben kezdődött, amikor a Ceglédi VSE férfi csapata feljutott az NB I osztályba. Párját ritkítóan, ettől kezdve, megszakítás nélkül 34 évig (!) a legmagasabb osztályban szerepeltek a fiúk, ahol két ezüst- és hat bronzérem fémjelezte tehetségüket és felkészültségüket. A kiemelkedő hazai és nemzetközi sikerek Európa hírűvé tették a ceglédi asztalitenisz sportot illetve képviselőiket (bronzérem az ETTU Kupában, olimpiai részvétel, bronzérmek a felnőtt és ifjúsági Európa-bajnokságokon stb). A sportág jellegéből fakadóan az asztalitenisz egyéni sportág, melynek versenyrendszere egyéni és csapat számokra tagolódik. A ceglédi asztalitenisz sok kiváló tehetséget adott a sportág elitjébe, és sok neves sportolót foglalkoztatott az évtizedek során. Ki kell emelnünk közülük Harczi Zsoltot, Cegléd szülöttét és az itteni asztalitenisz sport neveltjét, akinek hazai- és nemzetközi eredményessége a legkiválóbb magyar játékosok soraiba emelték őt. A sikerek egyik kiemelt záloga a magas színvonalú edzői munka végzése volt. E tekintetben is van bőven mire büszkének lennie a ceglédieknek. Id. Juhos Józsefnek sokat köszönhet a ceglédi asztalitenisz sport. Ceglédről elkerülve, a női válogatott kapitányaként mindvégig egyengette Lukácsné Máthé Sára pályafutását. Két évtizeddel később Karsai Ferenc játékosként és edzőként is nagybetűvel írta be nevét a ceglédi pingpong sport történelemkönyvébe. Hosszú évek óta Ausztria férfiválogatottjának szövetségi kapitánya. Felnőtt egyéni világbajnok tanítványa van és megannyi nemzetközi sikere edzőként. Cegléden az akkor viharos gyorsasággal feltűnt Harczi Zsolt fejlődését egyengette, mint később kiderült, sikerrel. Zsolt ma, újabb húsz évvel később, a magyar férfi válogatott kapitánya... A folyamat tehát évtizedeken átívelő történet, s erről is olvashatnak könyvünk későbbi fejezeteiben. Az utóbbi évtizedek versenyfutása az élsportban, a professzionizmus kialakulása nem tompította Cegléden a kivívott hegemónia értékét. A város és gazdálkodó szerveinek vezetői megértéssel voltak az évtizedek során az asztaliteniszezőkkel szemben. Elmondhatjuk, hogy a sportágat nem jellemzi a termeket "szétfeszítő"szurkolók hada (bár voltak teltházas mérkőzések, versenyek korábban a Vigadóban, majd a hetvenes-nyolcvanas években a MEDOSZ-ban is, ami 300-nál több nézőt jelentett esetenként...). A sportág mögötti szimpátiajegyek azonban erősebbek voltak annál, hogy goná legyen a minőségi munka feltételeinek megteremtésében. Volt valós történelmi időszak, amikor anekdoták terjedtek el az ún. pingpong I JOOIÂ 6
